Egy szentéletű orvos életútja [antikvár]

Dr. Tóth Aladár tizenöt éve nincs közöttünk, emléke mégis elevenen él mindnyájunk körében. Magunk előtt látjuk a szerény megjelenésű, fehér köpenyes főorvost, aki nem egyéni előrehaladásból, karrierből ragadott kezébe bonckést, végzett kísérleteket, hanem betegeiért, akiket mindenáron meg kívánt gyógyítani. De lőttünk áll, amint szürke ruhájában, kopott, kerékpárral rótta a külváros sáros utcáit, hogy vigasztalást vigyen a társadalom perifériájára került embereknek. Mindez nála nem a reneszánsz kori ember huminizmusából fakadt, tőle távol állt az evilági élet dicsérete. Életszemlélete az őskeresztényi puritánizmusba gyökerezett, vallásossága a zsigereibe beivódó isteni hiten alapult. Számára a keresztény nem tan, nem filozófia, hanem életforma. Ő nemcsak egyszerűen ajándékcsomagokkal lepte meg a rászorulókat, de egyben apostoli munkát is végzett: gyógyította a lelki sebeket.