Egyesületünk 50 éves története II. [antikvár]

Előszó a második kötethez Ötven év hosszú idő, két emberi generáció. Ötven év alatt szinte teljesen megváltozott Európa térképe: új országok jöttek létre, régiek szűntek meg. S persze a világűr kutatása is egészen átalakult. 1956-ban egy ismeretterjesztéssel foglalkozó országos szervezet egyik, késóTjb többször nevet változtató szakosztálya egy kis munkabizottságot hozott létre Asztronautikai Bizottság néven. A Bizottság tagjai néhány évvel késólDb szervezetet váltva létrehozták a Központi Asztronautikai Szakosztályt, majd a megalakulás után 30 évvel megalakult a Magyar Asztronautikai Társaság. Nagy idő ez- 1956-ban a jól értesült szakemberek már hallhattak arról, a szovjetek közel kerültek az első műhold pályára állításához, 1986-ban már megjártuk a Holdat, s túl voltunk a legnagyobb űr katasztrófán, az év elején az indítást követően felrobbant Challenger űrrepülőgép tragédiáján. Magyarország űrkutatása is sokat változott. Az Asztronautikai Bizottságnak mindebben óriási érdemei voltak, s a KASZ idejében ez csak tovább fokozódott. 1986-ban azonban eljött az ideje az önállósodásnak, 1989-ben pedig az egyesületté alakulásnak. A MANT tevékenysége szükségszerűen átalakult az évtizedek során. Ma már nem elsősorban a szakmát kell megismertetni az űrtevékenység hasznosításának lehetőségeivel, hiszen az országszerte különböző intézményi keretek között működő, űrkutatási ismereteket hasznosító, alkalmazó csoportok, esetenként cégek maguk azok, akik ezt művelik. Az „Egyesületünk 50 éves történetéróT' szóló munka második kötetében a MANT 1986 óta eltelt első 20 évéről írok, arról az izgalmas időszakról, melyben az anyaszervezet kezdeményezésére önállósuló egyesület megismerkedik s elsajátítja az önálló és független tevékenység sokszor egyáltalán nem könnyű feladatát, az egyesületi működés, egyesületi élet fontos elemeit. Hiányok ebben a kötetben is vannak, ahogy az első kötetben fellelhető hiányokat sem sikerült maradéktalanul pótolni. Hiába a sok ráfordított idő, így sem vált minden csoport és szakosztály tevékenysége megfelelően dokumentálhatóvá. S bármilyen szép is lett volna egy regényesebb formában megírt könyvet átadni az Olvasónak, a kötet írása során alapkritériumnak tartottam a pontosságra törekvést, a fellelt adatok minél részletesebben történő közlését. Sokszor ez a hangsúlyok és a terjedelem egyensúlyának eltolódására vezethetett, a fontosabb eseményeket azért igyekeztem kiemelni.