"Egymásért és soha ellen" [antikvár]

TÜNDÉRT KOHÓ"A 150 éves török hódoltság során a pusztává változott" Bonyhád a 18. században újjászületett. A tömeges betelepítéssel egy-egy emberöltő alatt ezer fővel gyarapodott a népesség: az 1780-as években meghaladta a háromezer főt. A töredék magyarság kisebb rác csoportokkal, nagyszámú német telepessel és befogadott zsidó rajokkal gyarapodott. Együtt éltek a reformátusok, görögkeletiek, katolikusok, evangélikusok és mózeshitűek". Az utóbbiak később kettéváltak ortodox és neológ izraelitákká; az evangélikusok töredéke baptista közösséget alapított. A nyelvi, vallási tarkaság - országosan szinte egyedülálló - tündéri kohó"-vá alakította Bonyhádot. Összetartotta a lakosokat a németnyelvűség, majd fokozatosan a kétnyelvűség, a töretlen szorgalom és az eltérő hagyományok kölcsönös tiszteletben tartása. A gazdasági erőfeszítés gyümölcseként a település 1782-ben elnyerte a mezőváros" (oppidum) rangot. A reformkor politikai eszméi - szabadságjogok, a jobbágyság felszabadítása, a nemzeti függetlenség reménye -a bonyhádiak százait honvédelmi harcra ösztönözte.A kiegyezés korának évtizedeiben Bonyhád .virágzó kereskedelmi központtá fejlődött, bár 1872-ben megszűnt a mezővárosi jogállás. Kiépült a járási hivatalok intézményhálózata és az iskolarendszer (gimnázium, tanoncképző, polgári leányiskola, internátus). A vasút (1873), a villamos energia (1902) lehetőséget teremtett a gyáralapításra.A 20. század szélsőséges politikai eszméi - nacionalizmus, germanizálás, antiszemitizmus, osztályharc - megbolygatták a légkört. Az izraelitákat likvidáláták, a német származásúak többségének vagyonát elkobozták, sokukat kitelepítették. Helyükre bukovinai székelyeket hoztak, erdélyi és bácskai menekültek érkeztek, majd felvidéki magyaroknak kerítettek helyet. A környékről cigányok is beszivárogtak. Mindezek következtében Bonyhád 90%-ban magyar6