Eleink öröksége [antikvár]

Előszó helyettTisztelt Utazó! Tisztelt Olvasó!Köszöntöm Önt a Dunakanyarban, Magyarország egyik leglátogatottabb turistaparadicsomában, ahol összeér a zöldellő alföldi síkság a szelíden emelkedő ligetes dombokkal, amelyek hátterét már kék hegyek ékesítik. Ahol Közép-Európa leghosszabb folyama hömpölyög méltóságteljesen, beszorulva a hegyek közé, éles kanyart véve az Alföld felé veszi útját, ártéri erdeit bőségesen öntözve.A folyam hátán a főváros felé hajózva, annak jobb partján a magyar királyok egykori sasfészke, Visegrád látható. A bal parton Szent István és Géza király városa, Vác mutatja tornyait. Tovább haladva ismét jobbról Szentendre, a művészetek, a turizmus és az idegenforgalom központja látható. De ne feledje megnézni a Duna-Ipoly torkolatot, az Ipoly mentén szerényen meghúzódó apró falvak koszorúját és a Börzsöny erdővel borított hegyeit sem.Ezen a vidéken mindig szorgalmas emberek éltek, akik nehéz munkával tudták magukat fenntartani, de mindig képesek voltak az utókor számára maradandót is alkotni.E könyv szerzői arra vállalkoztak, hogy útikönyvszerűen feldolgozzák és elénk tárják a Dunakanyar és az Ipoly-mente térsége elpusztított zsidósága történetének egyes epizódjait a teljesség igénye nélkül. Szeretnék bemutatni a zsidó emberek szerepét a polgárosodásban, hatásukat az egyes települések arculatára.