Életem széljegyzetei [antikvár]

A gondolat, hogy Schmidt Antal Bajai Honpolgárban megjelent írásainak legjavát kötetbe rendezve bocsássuk közre, közel másfél éve megérlelődött. Úgy hittük, hogy a válogatást és az előkészítés munkáját - egy kis segítséggel - ő fogja elvégezni. Az ötletet örömmel fogadta, de a végrehajtással kapcsolatban aggályai voltak. Mi akkor még csak változatlan aktivitását tapasztaltuk, hiszen 2010. március végén még okos cikket írt Szeghő László, az egykori kiváló természetrajz-tanár hagyatékáról, és a következő hónapokban is tanúi voltunk szelleme eleven működésének, de ő már érezte, hogy fogyatkozó ereje kevés lesz a megvalósításhoz. Sajnos, ez történt. A gyilkos kór arra sem hagyott számára időt, hogy végiggondolhassa, mi és milyen elrendezésben kerüljön be a tervezett könyvbe. Ennek eldöntése felelősségteljes és megtisztelő feladatként ránk maradt.Schmidt Antal kezdettől (1989. decembertől) tagja volt a Bajai Honpolgár szerkesztőbizottságának, és húsz év alatt mintegy 360 írása jelent meg a lapban. (Érdemes megjegyezni, hogy emellett több mint száz tudományos közleményt és ismeretterjesztő cikket közölt szakmai és más országos folyóiratokban.) Gyakran hangoztatott véleménye volt, hogy egy városi folyóirat legfontosabb feladata a múlt felderítése, megőrzése és a jelen minél sokoldalúbb bemutatása, megörökítése. Kiapadhatatlan energiával munkálkodott ennek érdekében. Igyekezett rögzíteni minden, tudományos vagy kulturális szempontból fontos hírt. Rövid közleményei sok-sok tényt, adatot őriznek. Rengeteg könyvismertetést írt, elsősorban bajai szerzők műveiről, de számos olyanról is, amely a városról vagy természeti környezetéről szólt. Cikkei tematikailag rendkívül változatosak. Szerepel bennük leírás tájról, műalkotásokról, szó esik természeti jelenségekről, de a legtöbbjük középpontjában ember áll. írt eltűnőben levő vagy éppen újraéledő mesterségek művelőiről, kiváló sportolókról, különleges kalandozás hőséről, hivatásukat mesterfokon gyakorló tanárokról, tudósokról, bajai és városunkban szereplő országos hírű képző- és zeneművészekről. Interjúiban arra törekedett, hogy beszélgetőtársai lehetőleg zavartalanul vallhassanak magukról. E cél érdekében olykor teljesen háttérben maradt, s mindössze egyetlen kérdéssel késztette hosszabb megszólalásra interjúalanyát.