Életpályám működési bizonyítványai [antikvár]

„ Dolgozni csak pontosan szépen, Ahogy a csillag megy az égen, IJgy érdemes!" (József Attila) 1995-ben a Pedagógusok Szakszervezete Országos Nyugdíjasválasztmánya - az iskolatörténeti Emlékbizottság támogatásával - a magyar iskola születésének ezredik évfordulója alkalmából Megjárt utak emlékei címmel iskolatörténeti pályázatot hirdetett nyugdíjas pedagógusok számára ösztönzésére, hogy írják meg legemlékezetesebb élményeiket emléktáruk szubjektív emlékekkel történő gazdagítására. Közölték, hogy élményszerű írásokat várnak. Olyanokat, amelyeket a nyugdíjas pedagógus diákként, végzettségének megfelelő személyként átélt, és az benne egész életre szóló emléket hagyott. Egy pályázó több pályamunkát is beadhatott. Nyugdíjaskori igazgatóm bíztatására írtam én akkor egy nemrég megszűnt, de általam tapasztalatból jól ismert társulati iskoláról egy hosszabb dolgozatot, amelyből részleteket beemeltek engedélyemmel egy központi emlékkönyvbe. A pályázati felhívás szakaszait olvasgatva sokféle gondolat vetődött fel bennem. Arra gondoltam, hogy írok egy rövidebb dolgozatot is, és azzal is tudok talán újat, esetleg másforma gondolatébresztő dolgot mondani. Fiataloldcal, középkorúakkal beszélgetve megtudtam tőlük, hogy ők még életükben sohasem kaptak működési bizonyítványt. Nekem meg annyi van - gondoltam - hogy alig győzöm sorba szedni azokat. A meglévő működési bizonyítványokból készíthetek egy olyan összeállítást, mely megmutatja azt a történelmi kort, melyben én és a hozzám