Életrajzi források a helyismereti tájékoztatáshoz [antikvár]

Részlet: Bevezetés In memóriám Kenési Gyula A regionális és lokális biográfia létrejöttének motívumai A Tátika lábánál vonuló országúton, a Bazsitól délre fekvő lejtő tetejéről visszatekintve búcsúzott el - költeményének leírása szerint- Berzsenyi Dániel Kemenesaljától, amikor elköltözött szülőföldjéről:' Messze seléledik már a Ság leleje. Ezentúl elrejti a Bakony erdeje. Szülőföldem, képedet Megállok még egyszer, s reád vi.sszanézek. Ti kékellő halmok! gyönyörű vidékek! Vegyétek hús könnyemet. (Búcsúzás Kemenesaljától) A szülőföld, ahol az a ház állott, amely születése után óvta a csecsemőt, a szülőföld, amely bevésődött a szülőházon kívüli világot felfedező kisgyermek agyába, mindig is a világ közepe marad, bárhol járjon is felnőttként. Kisfaludy Károly ezt így fogalmazta versbe: Szülőföldem szép határa! Megláüak-e valahára? Ahol állok, ahol megyek. Mindenkor csak feléd nézek. (Szülőföldem szép határa) De nemcsak a szülőház, a szülőföld tája. hanem a máshol megélt fejlődési szakasz, a tanulmányok, a felnőtté válás időszaka is meghatározó az ember életében. Csanádi Imre vágyakozva emlékszik vissza gimnáziumi éveire egv Dnveper-szigeti hadifogolytáborban, 1948-ban: Hozzád forraszt az ifjúságom, királyok ódon városa. Fiölvös Károly: Balatoni utazás. Balatoni utazás vége. 1-2. Budapest : Magvelő. I9S2. 2. köt. 49. o.