Bővebb ismertető
Nem ígérhetek könnyű olvasmányt. Bár sok részlet olvasmányos Is, jó néhány szakasz adatokat, a konkrét időkeret tényszerű jellemzőit sorolja, vagy épp állítja párhuzamba. A társulati történetnek ugyanis több vonulatát szeretném bemutatni, ezért minden korszakban szükségszerűen kerülnek elő bizonyos témák. Legalább vázlatszerűen, s olykor indirekt formában, megjelenik például az adott periódust jellemző kultúrpolitikai-társadalmi környezet, a szakmatörténeti háttér, az esetleges táncelméleti, táncmozgalmi kapcsolódás, s persze kiemelten tárgyalódnak az együttesi kronológia eseményei, így a bemutatók, a társulati élet meghatározó momentumai, a mind lényegesebbé váló finanszírozási-menedzselési kérdések, a fontosabb alkalmi szereplések, turnék, a különféle elismerések, a kritikai visszhang, egyszóval minden olyasmi, ami egy alaposabb történetben helyet kaphat. Ez a történet pedig majdnem hat és fél évtizedet fog át. Két emberöltőt. Nem is volt mindig könnyű forrásokhoz jutni. Némi előnnyel járt ugyan a személyes tapasztalat, amelyet a társulatban töltött másfél évtized (1969-1984) adott, s amely miatt az évfordulókra sem tudok csupán úgy tekinteni, mint egy felpántlikázott ajándékcsomagra. Az aktív táncosi pálya után pedig nézőként, egész pontosan újságíró-kritikusként figyeltem tovább az együttes működését, immár egy tágasabb perspektívából. Ilyen előzmények után mondhatom ma, hogy a Duna Művészegyüttes valamennyi művészeti vezetőjét, koreográfusát, tánckarvezetőjét személyesen ismertem, vagy azért, mert dolgoztunk együtt, vagy azért, mert már korábban is összetalálkoztunk előadásokon, beszélgettünk vagy vitáztunk fesztiválokon, különböző szakmai fórumokon. Csupán Juhász Zsolt kivétel, hiszen már a Duna táncos-koreográfusaként működött, amikor az első szót váltottuk. A felidézett múlt java része így elemi személyességbe is foglalódik, olykor még a történet jelenetei is egyedien árnyalódhatnak, ugyanakkor a korszakok háttéranyagainak, szakmai és történeti vázlatainak alakításában szinte kizárólag a forrásokra hagyatkoztam (utóbbiakról, valamint a tárggyal kapcsolatos egyéb lényeges információkról a jegyzetek tájékoztatnak). A belső és külső lét párhuzamából természetesen következnek a szövegvonulatok olykor sajátosabb párhuzamai, a hol közelebbi, hol távolabbi nézőpont váltásai, ám azt remélem, ez inkább érdekessé, olvasmányossá teszi a könyvet, s vele a Duna Művészegyüttes történetét. Természetesen az első évtizedek megjelenítéséhez mennyiségi és minőségi szempontból is szerényebb, főként fekete-fehér képanyagból válogathattunk, míg a mához közeledve egyre nagyobb és színesebb a választék, így a könyvlapok is kiszínesednek. És az olvasást, tájékozódást segítheti, ha jelzem, hogy a tipográfiailag is kiemelt hangsúlyos megjegyzéseken túl az adatok (koreográfiai és zenei címek, szerzők, előadók, és más személyiségek nevei, intézmények megnevezései) lehetőleg csak az első megjelenéskor íródnak dőlt betűvel, kivétel pl., ha egy Idézeten belül ismét e formában olvashatóak.A fotók és a szövegek forrásaira gondolva itt köszönném meg az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet (OSZMI) Táncarchívuma munkatársának, Halász Tamásnak a segítségét, illetve az Országos Széchenyi Könyvtár részlegei (pl. hírlapolvasó, mikrofilm-tár) személyzetének a támogatását, továbbá azoknak, akik saját dokumentumaikat rendelkezésre bocsátották, így Bakcsi Katalinnak, Forgács Mártának, Kovács Katalinnak, Orsovszkyné Horváth Magdolnának, Sós Annának, és természetesen azoknak is, akik az elkészült részletek olvasásával, nevek felkutatásával, fontos kiegészítéseikkel, észrevételeikkel hozzájárultak e könyv szövegének lehető legpontosabb és leghívebb megjelenéséhez.Budapest, 2013. októberPéter Márta