Elfelejtett évtizedek [antikvár]

Előszó Értékes kötetet tart kezében a Kedves Olvasó: a hatvani Pálhidy Mihály Hagyományőrző Polgári Egyesület tagjai, vezetői által összegyűjtött értékekből kötetté formált emlékkönyvet. Nagy és felelősségteljes feladatra vállalkoztak a kötet szerkesztői, szerzői, hiszen az elmúlt évtizedek torzításait, a média és az ideológia által a fejekbe - és sajnos olykor a szívekbe is - sulykoh tévhiteit kell helyreigazítani. S ezt az értékmentő munkát a hatvaniak már a diktatúra éveiben, az I970-es 1980-as években is végezték. Öröm számomra, hogy nemcsak a hatvani vasutasok, hitvalló kollégáink emlékét tárják fel, de vasutas szerzőtől, a Keresztény Vasutasok Egyesületének tagjától is olvashatunk helytörténeti, egyháztörténeti, vasúttörténeti adalékokat a kötetben. A több évtizedes gyűjtőmunka nyomán a régi hatvani polgári és vasutas egyesületek, önsegélyező- és biztosító egyletek, egyházközségi és polgári körök, az azokban mindig vezető szerepet vállaló vasutasok munkáját világítják meg -egyebek mellett - a közölt tanulmányok, cikkek, és az igen gazdag fénykép- és dokumentum anyag. Hatvan városának, a hatvani vasúti csomópontnak és lakótelepnek, az ottani vasutas közösség emberformáló, hitet, magyarság- és nemzettudatot, emberi helytállást munkáló tevékenységének lehetünk tanúi egészen 1944-ig, amikor Halas György vasutas író, egykori kollégánk szerint „rád került a sor, virágos Hatvan!" Akkor történt ugyanis az amerikaiak magyar vasúti csomópontok elleni terror bombázás sorozata, amikor Hatvan csodálatos állomásából egyetlen használható épület és műszaki berendezés sem maradt, csak hihetetlenül eltorzult sínek, vasúti kocsik roncsai meredtek égő áldozatként az ég felé. S nyomukban emberek százainak jaja, családok, közösségek pusztulása jelezte: megbűnhődte már e nép a múltat, s talán a jövendőjét is. S milyen furcsa dolog, hogy amikor az 1980-as