Elhullott kalászainkat szedjük össze [antikvár]

ELOSZOLelkesedéssel, sőt szenvedéllyel megírt könyvet tart kezében a Kedves Olvasó. Másként nem is lehetett volna, másként nem is lett volna érdemes megírni.Nálunkfele realistának kell nevezni a pesszimistát, akár történész, akár futurológus. Nincsenek túlzott derűlátásra jogosító tapasztalataink, sem kilátásaink.Még az egyháztörténész sem lehet optimista? Akkor hogyan mutatja meg nyugati barátainak Tordát, Európa igazi és első fővárosát, ahol Genf, Strasbourg vagy Brüsszel előtt már országgyűlési határozat szentesítette a vallásos meggyőződés és annak gyakorlása egyéni szabadságjogát? Hogy állunk hát akkor azzal az erdélyi toleranciával, amelyre olyan büszkék vagyunk? Amellyel minden kizárólagossággal és kisajátítással szemben lehetséges alternatívát szeretnénk mutatni azok számára, akik velünk kénytelenek élni, de megismerésünkért még nem sokat tettek?Ez a tolerancia akkor is megvolt, ha ennek a könyvnek a lapjai fájdalmasan kiáltják hiányát. Ez a tolerancia ma több is annál, amit a fejedelemség másfél századában fel-felvíllantott. Lehet, hogy nem pontosan ott kell keresni, ahol a Gráma Béla könyvében leírt események játszódnak. Csík-, Gyergyó- és Ká-szonszék reformációja és ellenreformációja, református és unitárius gyülekezeteinek és szórványainak az ezredévi ünnepek és a millecentenárium pillanatnyi fellélegzése közti élete nem országos, hanem regionális mértékben mutatja az önazonosságérzés felelősségét és kínjait. Amúgy székelyül: minden áron. Ha kell: még önmagunk ellenében is. Belehullva olykor egy-egy csapdá-