Bővebb ismertető
Kedves Barátom!
Az igúsági rádió szerkesztősége legutóbbi értekezletén úgy döntött, hogy - De sokszor kezdtem így a levelemet, amelyet neked írtam, aki ebben a könyvben szerepelsz, és nektek is, akik valami oknál fogva kimaradtatok a kötetből, pedig általános középiskolás vagy egyetemista korotokban mindannyian rádióközeiben voltatok, és együtt készítettük és izgultuk végig azt a műsort, amelyikről annak idején azt mondtuk, ha nem is az egész világ, de legalábbis fél Európa hallgatja!
Jöeső érzés visszaemlékezni a több mint 40 évvel ezelőtti időkre, azokra a napokra, amikor - az ötvenes évek közepén - a gyermekrádió híradójában felhívást intéztünk a hallgatókhoz, hogy jelentkezzenek mindazok, akiknek valami mondanivalójuk van a műsorban. írják meg nekünk, mi pedig leközöljük azt. A legnagyobb meglepetésünkre garmadával érkeztek a levelek. Megvallom őszintén, eleinte magunk sem tudtuk, mit kezdjünk ennyi írással. Végül is úgy döntöttünk, hogy a legérdekesebb tudósításokból részleteket közvetítünk - persze csak pár mondatot. Mivel továbbra sem csökkent a tudósítók száma, úgy határoztunk, hogy a Jó reggelt, gyerekek című műsorunkban minden reggel közzétesszük azoknak a tudósítóknak a névsorát, akik előző nap levelet írtak nekünk. Emiatt szinte hónapokon keresztül ennek a műsornak a nagyobb része jóformán csak névsorolvasásból állt. Hogy ennek is elejét vegyük és a műsor is visszanyerje eredeti célját, meghirdettük a tudósítóversenyt. Bejelentettük, hogy 666 tudósítója lehet a szerkesztőségnek. (Az ötlet az akkor népszerű, 505 elnevezésű cukorka kapcsán született.) Bejelentettük, hogy újabb tudósítónév csak akkor kerülhet a nyilvántartásba, ha már az előzőleg bejegyzettek közül valaki egy nap nem jelentkezik. Mivel továbbra sem csökkent az érdeklődés és naponta több száz levél érkezett, kénytelenek voltunk 707-re növelni a nyilvántartott tudósítók számát.
A tudósítóverseny szabályzata értelmében külön elbírálásban részesült a mennyiség és külön a minőség. Egy jelentkezés egy pontot ért, de egy minőségi tudósításért viszont 5 pontot is lehetett kapni. Mivel
1976-ban született Gyulán, jelenleg is itt él. Egykori középiskolájában, az Erkel Ferenc Gimnáziumban tanít magyart és történelmet, 2006-tól a Bárka folyóirat szerkesztője.
Első novelláskötete 2003-ban jelent meg, Szindbád nem haza megy címmel, a Tiszatáj Alapítvány gondozásában.
Második kötete, az Árnyas utcai szép napok ugyancsak a Tiszatájnál, a 2008-as könyvhéten látott napvilágot, s ugyanúgy elbeszéléseket-novellákat tartalmaz.
A térképnek, háttal címmel 2010-ben jelent meg kispróza-kötete, a Gyulai Hírlap Kiadó szerkesztésében.
A 2011-es könyvhétre Kis és egyéb világok című kritikakötetével jelentkezett a FISZ-nél, amely 2015-ben, ugyancsak a könyvhétre, Ki mondta, hogy jó volt című regényét is kiadta.
2015 őszén jelent meg – Farkas Zoltán, az Ektomorf zenekar énekesének közreműködésével – Outcast című életrajzi kötete, az Athenaeum gondozásában.
Novelláit angol, német, olasz, román és szerb nyelvre fordították le.