Emlékezés Nagy Józsefre [antikvár]

Dr. Szathmári IstvánEMLÉKKÉPEK NAGY JÓZSEF TANÁR ÚRRÓL1.Az igazi egyéniségek nyomot hagynak bennünk akkor is, ha viszonylag kevés alkalommal kerültünk velük kapcsolatba. így vagyok én is Nagy József tanár úrral, akinek az emlékét jöttünk megidézni ebben az egyébként mindenkit hamar elfelejtő világban. Talán háromszor találkoztam vele, mégis ha előveszem vagy csak megpillantom könyveim között Szép magyar szó című sajátos munkáját, azonnal látom magam előtt kedves, derűs, örökké mozgó, mondhatnám: tanárságra, nevelésre termett alakját 2.Legmaradandóbb emlékképem 1948 őszéről maradt fenn. Magyarfrancianémet szakos hallgatóként ez év májusában tettem le a szakvizsgát, miközben harmadéves koromtól, az alapvizsga letételétől díjtalan gyakornok voltam a Bárczi Géza vezette Magyar Népnyelvkutató Intézetben. Az ötödév az akkori rend szerint a gyakorlásnak, a vezető tanár óráin való részvételnek, illetve bizonyos számú gyakorló gimnáziumi óra megtartásának az ideje volt. Engem szerencsémre Nagy József tanár úrhoz osztottak be. Igen ám, de akkor már közeledett az úgynevezett fordulat éve, annak minden negatív következményével. Zárolták az állásokat az egyetemen, tehát én sem maradhattam ott tanársegédnek. Aztán 1948 nyarán államosították az egyházi iskolákat, ennélfogva úgy még sohasem keresték a tanárokat, sőt a tanárjelölteket, mint akkor. Ötödévesen én is heti 28 órában tanítottam a Közgazdasági Gimnáziumban (a későbbi Bethlen Gábor Szakközépiskolában), sőt még kollégiumi nevelőtanár is voltam. Ilyenformán akkor elnézték, ha kevesebbet jártunk ki a gyakorlóba, illetve ha saját gyakorló tanításunkat is az illető iskolában végeztük. Amikor jelentkeztem Jóska bátyámnál mert így szólítottam , hallatlan kedvességgel fogadott. Talán egyetlen óráján vettem részt, de emlékezetem szerint az mintaszerű volt: mind a tanár, mind a gyerekek számára meg-7