Emlékezetre méltó [antikvár]

Szelíd invitálás Tisztelt Olvasó, aki néhány oldal múltán rájössz, hogy hazánk kicsiny, de nevezetes szegletén állsz, ne mosolyogd meg, ha e sorok írója kissé elérzékenyülve hívogat szűkebb és tágabb otthona évszázadaiba. Egyrészt elfogadja az általános vélekedést: a lehető legunalmasabb műfaj a kronológia, a dolgok, események és emberek időrendje. Ö maga is tudja, hogy ezt minden épeszű diák szívből utálja, s az emberek az őrültnek kijáró zavarral vegyes tisztelettel néznek arra, aki ilyesmit művel. Amíg a szó elejére, az időre gondolunk, talán rendben is van ez: nincs hatalmunk befolyásolni - szerencsére. A görög szó második fele azonban eredetileg tudományi jelent, de nálunk kizárólag az időszámítás meg az időmérés tudományát. Ami ezen kívül reked, az az iáörend. Mi érdekes lehet abban, hogy valami megtörtént, és éppen akkor, amikor? Igazolhat-e cáfolhat-e bármit? Látszólag nem, de vegyünk egy eléggé látványos példát! Ezelőtt százhúsz esztendővel, 1885-ben fedezték fel megyénkben a szőlőültetvényeket végveszedelemmel fenyegető filoxéra jelenlétét. Ezt az adatot nem ismerte az a Kossuth-díjas szakember, aki leírta: „1875-ben Pacsován már filoxérazárlatot rendeltek el. Öt év múlva borvidékünkön is jelentkezett a filoxéra, de nem ismerték fel kártételét. 1883-ban már jelentős volt kártétele borvidékünkön. Az ezt követő években a borvidék legnagyobb katasztrófája következett be. A hazai szőlők sorban kipusztultak. Szomorú látványt nyújtott a gyorsan kopárrá váló szép hegyoldal." Vegyük ezzel szemben egy hatéves, írni éppencsak megtanult iskolás gyermek fennmaradt levelét. A nagy betűket még nem ismeri, írásjelei közül csupán a felkiáltójel meg a vessző jelez némi tagolást: „kedves nagyanyikám! már elfogyott a mustos barack angyalka is mondta, írjuk meg a nagyanyikának és hogy csókoljuk mindketten a kezeit, misike". Babits Mihály első fennmaradt levele 1890-böl elég ahhoz, hogy megcáfolja a szőlő kipusztulásáról mondottakat. Talán erre jó az időrend? Igen, de többre is: öntudatossabbá tesz. Aki az év adott napján születik itt, néhány sor múlva meghalhat, de közben a komáromi vár tábornoki rangú parancsokává lett. Ő is Tolna megyei volt? Természetesen - szoktam ilyenkor mondani -, mindenkinek van köze megyénkhez, legföljebb még nem derült ki róla. Ez persze tréfa, ámde sokszor az idő és az események meglepő humora. Mondhatom, nem könnyű ezt mindig meglátni és nyomon követni. Ennél már csak a rendteremtés a nehezebb, olykor kilátástalan vállalkozás. Egyszer az egyik nap eseményeivel egész oldalt lehetne teleírni, máskor egyetlen adatért