Emlékkönyv 1976-2006 [antikvár]

Részlet:"ElőszóA Fővárosi Önkormányzat Váci Mihály Kollégiuma első alkalommal jelentet meg emlékkönyvet. A kiadvány célja az, hogy a 2006-ban 30 éves kollégium múltját és jelenét bemutassa.Intézményünket 1975. december 31-én alapították, MÜM Szakmunkástanuló Otthon" - ként. Később, a fenntartói változás következményeképpen a 46. sz. Önálló Szakmunkástanuló Otthon nevet kapta. 1983-tól viseljük jelenlegi nevünket.A névváltozások mellett jelentős változások mentek végbe működésünkben. A változások mértéke, gyors egymásutánja, új és új kihívások elé állított bennünket, és tette próbára az itt dolgozókat. A nehézségek mellett azonban sikerekben is gazdag az eddig megtett út, melyben mindannyian osztoztunk.A fővárosi egyik legnagyobb koedukált kollégiumának belső élete évről-évre változatosabb, sokszínűbb lett. A szabadidős tevékenységek széles skálájával, a tehetséggondozással - és képességfejlesztéssel, az érettségire és továbbtanulásra való felkészítéssel hívtuk fel magunkra a figyelmet, és váltunk a diákok körében keresett intézménnyé. így kerülhettünk kapcsolatba egy - egy tanévben akár százharminc iskolával is!Speciális csoportokat (énekkari csoportok, népitáncosok, zenészek, sportolók, tehetségesek, stb.) hoztunk létre. Diákjainknak, és az őket felkészítő pedagógusoknak köszönhetően nyertük, és nyerjük ma is a különböző díjakat, és aratjuk az elismeréseket, szép számmal. Amelyek születhetnek házibajnokságon, vagy kollégiumok közötti megmérettetéseken. Tulajdonképpen mindegy, hiszen a lényeges az, hogy a diákok fejlődnek, gazdagodnak ezáltal, szabadidejüket hasznosan töltötik el, és nem utolsósorban sikerélményben részesülnek.Vállaltunk nevelőtanári (posztgraduális) továbbképzésekben való közreműködést, gyakorló kollégiumi színtérként lehetőséget adtunk és adunk tanárjelölteknek arra, hogy bepillanthassanak e szép, és nem könnyű hivatás kulisszatitkaiba. Ezek a találkozások jó lehetőséget teremtenek a szakmai tapasztalatcserékre, amelyek további fejlesztésre, megújulásra inspirálnak bennünket."3