Emlékkönyv 50 [antikvár]

Tisztelt Olvasók!Mivel kezdődhetne egy előszó abban a könyvben, amely abból az alkalomból íródott, hogy a szlovákiai magyar tanítási nyelvű iskolák az újraindulás 50. évfordulóját ünneplik. Gondolkodóba ejtett, mikor kollégáim felkértek arra, hogy ehhez a könyvhöz én írjak bevezetőt. Mi érdemlegeset is írhatnék egy év eltelte után az iskola életéről, múltjáról.Mégis engedtem a kérésnek, és csak mikor a papír fölé hajoltam, akkor jöttek a gondolatok. Hosszú éveken át éltek bennem azok a mesék, melyeket nagypapám és édesanyám pedagógusként; nagybátyám az iskola volt diákjaként meséltek esténként az itt töltött évekről. (Világhy Árpádról, Világhy Ilonáról és ifj. Világhy Árpádról van szó.) El kell, hogy mondjam, gondolatban sokszor itt éltem ennek a kis községnek a lakosaként.Most, amikor a 2000. évet írjuk, és országszerte a magyar tanítási nyelvű iskolák újraindításának 50. évfordulóját ünnepeljük, a legtöbbet azok a kedves pedagógusok tudnának mesélni, akik közül itt a könyvben néhányan megszólalnak, és akik lerakták az Izsai Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola alapköveit. Én nekik mondok ezúton köszönetet. Valamennyi kollégának, aki áldozatos munkájával lehetővé tette, hogy továbbvigyük a fáklyát, és őrizzük tovább nemcsak ezt az intézményt, hanem a falut is.Az Izsai Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola 1950. szeptember elsején fogadta hosszú idő után ismét tanítványait. Sok diákot, szülőt örömmel töltött el, hogy a gyerekek újra anyanyelvükön részesülhettek oktatásban. Az iskola ekkor a Magyar Tanítási Nyelvű Nemzeti Iskola nevet viselte.Az 1953/ 1954-es tanévben vált az iskola teljes, 8 osztályos iskolává, mely a Magyar Tanítási Nyelvű Középiskola nevet kapta. Ezután évről évre jelentős fejlődés állt be az iskola életében. A könyv nem az iskola történetét, történelmét részletezi, de az is kiolvasható a sorok közül.