Emlékkönyv a Győr-Moson-Sopron Megyei Büntetés-Végrehajtási Intézet fennállásának 125. évfordulójára [antikvár]

„A büntetés célját veszti , midőn vétkest sújtva csak bosszúi, de nem javít s ahol a börtön egyedül szenvedésnek helye de az erkölcsi jobbulásra figyelem nincsen, ott sem a büntetések szigorúsága sem annak gyorsasága nem elég a bűntettnek kevesbítésére". (Deák Ferenc az 1840. évi országgyűlésről) Tisztelt Olvasó! A Győr-Mosoti-Sopron Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet 125 éves fennállása alkalmából megjelent Emlékkönyvet tartja kezében, amelyet őszinte tisztelettel ajánlok figyelmébe. Minden intézet, így egy börtön életében is eljön az a pillanat, amikor meg kell állni, számot kell vetni, értékelni kell az addig megtett utat. Ez Győrben most érkezett el, e jeles évforduló adott első ízben lehetőséget arra, hogy visszatekinthessünk és megköszönhessük elődeinknek azt, amit értünk, a jelenben élő és dolgozó, mai büntetés-végrehajtási szakemberekért, a szervezetért, a városért és az országért tettek. Ttil a múlt feltárásának aprólékos, évekig tartó munkáján, most látjuk igazán azt, amit eddig is éreztünk és szívünk mélyén hittünk: elődeink nagyszerű munkát végeztek. Büszkék lehetünk rájuk, elhivatottságukra, eltökéltségükre, tenni akarásukra és arra, amit a magyar történelem viharos időszakaiban itt Győrben, akár az ország más börtöneiben véghezvittek. A sorok és fényképek között megcsillan annak a régi kornak a fénye is, amikor a magyar börtönügy még nemzetközi viszonylatban is meghatározó jelentőséggel bírt. Mindez azonban az emelkedettségen felül felelősséget is jelent számunkra. Jövőnket immár a múltunk ismeretében, annak színvonalához mérten és a mai kor kihívásainak megfelelően kell, hogy formáljuk. Ez nem lesz könnyű feladat, de mi teljesíteni fogjuk. Mint ahogy tesszük ezt ma is, amiért őszinte tisztelettel és köszönettel tartozom minden munkatársamnak, vezetőinknek és együttműködő partnereinknek. Az az időszak, amikor a társadalom még érdeklődést mutatott a büntetések végrehajtásának alakulása iránt, úgy tűnik, elmúlt. Ezen változtatnunk kell, a jogszabályokban előírtakon kívül ez legfőbb feladataink egyike. Nekünk kell közelednünk, nekünk kell nyitnunk. Társadalmi érdeklődés, társadalmi nyilvánosság és akár szimbolikus társadalmi felügyelet nélkül munkánk parttalanná válhat. Erről szólnak e könyv sorai is, egyszerűen erről szól a múltunk. Kellemes időtöltést, jó olvasást kívánok! Győr, 2011. november 1. Mihály Attila bv. ezredes intézetparancsnok