Emlékkönyv a hajdúnánási középiskola 350 éves évfordulójára [antikvár]

Előszó Veretes múlt, szép jövő Nem tagadom, ismerem a következő oldalakon sorakozó történéseket, számokat, emlékeket, és az iskola történetének néhány szereplőjét is. Ezért hangsúlyozom, a bevezető gondolatok leginkább csak arra alkalmasak, hogy ösztökéljék az olvasót a 350 éves intézmény történetének megismerésére. Ebben az értékeket átformáló világban egy sziget, az általános értékmérő a tudás. Bárhova kerüljön is az ember, mindenkor emlékezik a betűvetést tanító első pedagógusára, az első szerelmére, no meg arra, aki muníciót adott, hogy a nagybetűs életben merre vegye az irányt. A Körösi - mondják mindazok, akik a névadás óta itt koptatták a padot, olykor egy nevet, egy szívet vésve abba. Mert aligha tagadható, a tudomány iránti érdeklődés felkeltésével egy időben más iránt is érdeklődik fiú és lány. Egy iskola. Helye és szerepe meghatározó a város életében. Voltak nehéz időszakok. Volt, amikor a pincében lévő víz, a háborús emlékeket ébresztő külső homlokzat miatt felvetődött, hogy átadjuk a megyének az oktatási feladatot. Szerencsére ezt senki nem gondolta komolyan. Tudtuk jól, lehet ütött-kopott, olykor okozhatott fejtörést a költségvetéskor, de mégis a mienk. A városé. Most megújulva a legszebb épületek egyike. Az e falak között tudást szerzők bizonyára büszkék lennének, vagy büszkék nem csak az épületre, hanem a megszerzett tudásra is. A város pedig büszke az adományozókra, a tanárokra, az emlékeket ápoló diákokra, és az iskola szellemiségére. Hálás azoknak, akik 350 év történetét megpróbálták csokorba kötni. Nekünk fontos múltunk minden apró töredéke. Fontos, mert rólunk szól. Azokról, akik itt éltek és itt élnek. A múltunkról elmondott, leírt történetek alakítják jövőnket. E könyv hasábjain megelevenedő veretes múlt szép jövőt sejt iskolának, városnak egyaránt. Legyen így! Hajdúnánás, 2006. február 15. 13. ./Vi Dr. Éles András polgármester