Emlékkönyv [antikvár]

S/ri/éÁAatu/ihNem verhet le minket a fölismerés, hogy a nagyság múlandó, ellenkezőleg! ha látjuk, milyen nagy volt, ami elmúlt, arra buzdíthat, hogy magunk is teremtsünk valami jelentőset, s ez aztán, ha rommá válik is, utódainkat nemes tevékenységre sarkallja, amiben elődeink sem lankadtak soha. "Johann Wolfgang GoetheköszöntőTalán felmerülhet a kedves olvasóban a kérdés, hogy milyen indíttatás vezérelte e kiadvány megjelentetését. Tettük ezt azzal a szándékkal, hogy segítsünk emlékezni. Az életben egyszer minden feledésbe merül, és az ember lényegéhez tartozik az emlékezés.Szeretnénk visszaemlékezni az eltelt időre, azokra a diákokra és tanárokra, akik itt a Dózsa György Általános Iskola falai között töltötték diákéveiket és dolgos hétköznapjaikat. Jól tudjuk, hogy könyvünk nem lehet teljes, hiszen sem a dokumentumok, amelyekből építkezhetett, sem a visszaemlékezések, amelyekre elsősorban támaszkodhatott, nem mérhetőek a teljesség mércéjével.Most, a 25. évforduló kapcsán szeretnénk tisztelegni a nevelők, a gyerekek, a szülők és mindazok előtt, akik részesei lehettek ennek a 25 évnek.Ajánlom a kiadványunkat egykori és mai diákjaink figyelmébe, ajánlom azoknak, akik személyesen kötődnek az iskolához, és annak az olvasóközönségnek is, amelyet érzelmi szálak fűznek ehhez az intézményhez.Terbe A kos né igazgató