Emlékkönyv [antikvár]

KöszöntőKöszöntöm a tízéves Babus Jolán Középiskolai Kollégium valamennyi és ma is tevékenykedő nevelőtanárát, dolgozóját, volt és mai kollégistáját. Tíz év nem hosszú idő egy intézmény életében. Különösen nem, ha tudjuk, hogy egy új nevelési- oktatási intézménynek ahhoz, hogy elismertesse magát bizony hosszú évek kitartó munkájára van szükség. A pedagógiai munka első eredményeit, a kollégiumot három, négy, hat év után elhagyó tanulók jelenítették meg, felkészültségükkel, neveltségükkel, műveltségükkel. És az amit a diákok körében tapasztal az idelátogató.A visszaemlékezések gazdag forrásanyagot jelentenek ilyen téren. A névadó kortársa a diákok kedvességét, érdeklődését emeli ki. Az egyetemi tanárt a "rend és jókedv, munka és fegyelem" ragadta meg. A diák pedig kinyilatkoztatta, hogy a kollégiumban családot kapott.Tíz év alatt ennyi szépet és jót elérni csak azzal a szemlélettel lehet, amit a testvérkollégium igazgatója vall: " a szolgálatot szolgálatnak tekintjük "A Babus Jolán Középiskolai Kollégiumra talán ez utóbbi gondolat a leginkább jellemző. Szolgálja a beregi térséget, annak többre vágyó, tanulni akaró fiatal nemzedékét. Szolgál, amikor odaáll a gondokkal küzdő fiatal mellé a nevelő és bátorít, segít, biztonságot nyújt, megértést tanúsít. Szolgál, amikor szeretetteljes nyugodt, emberi közösségeket teremt sok szegény szülő fiainak és lányainak.Az intézmény azon kevesek egyike az országban, amelynek olyan nevelőtanára volt, akit névadóvá emeltek. Azon kevesek egyike, amely az első tíz évben megyei báziskollégium lett.Köszönet mindazoknak, akik tettek ezekért. További szép sikereket kívánok az újabb tíz évekre a kollégium nevelőinek, diákjainak.Papik Péter igazgatóMegyei Pedagógiai, Közművelődési Intézet és Továbbképző Központ