Emlékkönyv [antikvár]

Az első közvetlen találkozásom VELE fájdalmas volt. Ezt szó szerint kell érteni: 1953 őszén a Szent János téri Általános Iskola nyolcadikos diákjaként a Móra Ferenc Gimnázium - akkor hatalmasnak tűnő - tornatermében kosárlabda mérkőzést játszottunk a Petőfi általános iskolásokkal. A mérkőzést Soltész Dezső tanár úr vezette, aki árgus szemekkel figyelte mindkét csapat játékosait, hiszen letgtöbbünk a gimnáziumban akart továbbtanulni. Én egy kölcsön kapott, kisméretű fonott posztómamuszban játszottam, ami az izzadt lábamat több helyen véresre dörzsölte, nem beszélve az összenyomorított lábujjaimról. A mérkőzést Kerék Csabáék nyerték és az sem csökkentette a fájdalom érzését, hogy csapatunkból a legtöbb pontot én dobtam. 1954-től, már mint gimnazista nagyon sok időt töltöttem a tornateremben - késő estig, amíg ki nem dobtak bennünket, kergettük a labdát.Nagyszerű, felemelő érzés a főépület centenáriumi ünnepségén átvenni a százéves falakat megtartó, kétszeresére növelt küzdőterű gyönyörű tornatermet, amelyhez korszerű, minden igényt kielégítő öltözők, mosdók épültek.