Én is éltem [antikvár]

AJANLAS Az a kedves olvasó, aki elkezdi olvasni e könyvet, hamar rájön, hogy az ajánlás ehhez teljesen felesleges, mert letehetetlennek találja és a végén, azért érez csalódást, hogy ilyen hamar véget ért, pedig olvasná tovább. Amikor a könyv végén elfogja az olvasót ez a csalódottság érzése, akkor gondoljon arra, hogy az ajánlás mégsem volt felesleges, ha valami része vok az érdeklődés felkeltésében. Ötödik könyve ez az önéletírása és korrajza a szerzőnek. Rutinos írás. Gördülnek a pici fejezetek a szövegszerkesztő monitorára. Mindenik más, mindenik fontos, mindenik a helyén van és valami utolérhetetlen bájos humorral kerekítik élet- és korrajzzá a történetet. Szó sincs róla, ho^y csupán a szerzőről szólna. A szerző jól adta a címet: Én is éltem, mert ő szerényen van jelen a könyv lapjain, szinte megfigyelőként ad számot arról, hogy mit látott, tapasztalt, mi esett meg családjával, diáktársaival, lelkésztársaival és a sok-sok más szereplővel, úgy azonban, hogy azért érzékelteti saját jelenlétét. Tanúként beszél a történtekről és ez a létező legértékesebb vonása. Őszinte és kritikus. Korszakfordulókat élt meg. Ezek egy része, az 1944-45-ös éveket követő és az 1956-os tragikus volt, az 1988 táján elkezdődött „rendszerváltás" sem bizonyult olyannak, amilyet nemzetünk megérdemelt volna, az