Eötvös Loránd Tudományegyetem Radnóti Miklós Gyakorlóiskola Évkönyv 2004 [antikvár]

Tomcsányi Péter: A látszat csal? A fenti mondatot általában kijelentő formában szokták használni. Most mégis kérdésként jelenik meg egy iskolánkra vonatkozó statisztikai vizsgálat kapcsán. Annak érdekében, hogy érthető legyen a kérdés felvetése, némi magyarázatra van szükség. Minden iskola egy zárt világ, ahova a külső társadalmi hatások csak áttételesen és nagy késéssel érkeznek. Ezzel szemben a Radnóti az 1970-es évektől kezdve mindig igyekezett rugalmasan reagálni a társadalmi kihívásokra, s korszerű, hasznosítható ismereteket adni diákjainak. Eközben a magas szintű oktatásról soha nem mondott le, s mint minden jó gimnázium, mely a hagyományos műveltség átadását is feladatának tekinti, próbált egyensúlyt tartani abban a folyamatban, melyet a kulturális értékek és a praktikus ismeretek egyre bővülő mennyisége, illetve az oktatásra fordítható idő egyre szűkülő keretei közötti ellentét jellemez. Mindezt úgy akarja megvalósítani, hogy a figyelem középpontjában a gyerek, s személyiségének fejlődése áll, a diák érezze jól magát iskolájában. Ezek a célok és törekvések formálják iskolánk jellegét, belső életét, mindennapjait, s meggyőződésem, hogy megalapozzák hírnevét is. A célokat azonban nem lehetne elérni anélkül, hogy ne vizsgálnánk állandóan minden szempontból működésünket. A manapság oly divatos kifejezés, a minőségi oktatás, önmagában csak egy szólam, ha nem folyamatként értelmezzük. A folyamat számunkra rendszeres önvizsgálatot, értékelést és fejlesztést, fejlődést jelent mind az egyéni munka, mind intézményi szinten. Az önértékelést segítik a tervszerűen végzett kutatások, melyek meghatározott periodicitással az itt élő és dolgozo személyek egy-egy csoportjának (diákok, tanárok, tanárjelöltek) közreműködésével folynak. Ennek részeként került sor 2004 tavaszán a szülők körében egy kérdőíves vizsgálatra, melynek kérdésköre kiterjedt az iskolai élet minden területére. A szülői elégedettség kutatása több szempontból különleges. Egy szülő bizonyos értelemben kívülről látja az iskolát, ennél fogva véleménye valamennyire elszakad a hétköznapok történéseitől, s hosszabb időszak tapasztalatait összegzi. Másrészt ismereteit néhány tanárral és iskolai dolgozóval való kapcsolata útján, illetve leginkább saját gyermeke beszámolói és fejlődése alapján szerzi. Fogalmazhatjuk tehát úgy is, a vizsgálat arra adhatott választ, milyennek látszik iskolánk. A következőkben a kutatás néhány általánosítható eredményéről számolok be az elkészült tanulmány alapján.