Építésgazdasági és Szervezési Intézet története 1957-1987 [antikvár]

Örömmel értesültem arról, hogy az Építésgazdasági és Szervezési Intézet fennállásának 30. évfordulójára üzemtörténetének kiadására készül. A vállalkozást két szempontból is jelentősnek tartom. Egyfelől - tudomásom szerint - gazdasági kutató-fejlesztő-szervező és számítástechnikával rendelkező hazai intézményről eddig még vállalat történeti monográfiát nem írtak. Másfelől a megidézett korszak, az ellenforradalom utáni 30 év nemcsak történelem, hanem az idősebb generáció tagjainak személyes élménye, dolgos életének krónikája. A három évtizeddel ezelőtti intézetalapítás az építésügyi kormányzat részéről fontos cselekedet volt. Az Intézet fejlődéstörténete bizonyítja, hogy az ágazat vezetői a hazai építésügy útjának egyengetésében helyesen gondolkoztak, amikor a szocialista népgazdaság építésében az elsők között ismerték fel egy ipargazdasági szervezőintézet létrehívásának szükségességét. 1957 tavaszán, egy politikai gondokkal terhes időszakban is halaszthatatlan feladatnak tekintették az építőiparban felgyülemlett problémák megoldására egy önálló kutató-fejlesztő intézet létrehozását. Az Intézet az elmúlt évtizedek során kiépítette országos szervezetét, régióközpontjait és megteremtette hazánkban elsőként egy iparága az építésügy önálló számítógéphálózatát. A 30 évvel ezelőtt elültetett fiatal hajtás a profilok, a feladatok és a munkakörök bővülésével - szerteágazó lombkoronával rendelkező fává - erős intézménnyé fejlődött; majd a legutóbbi években leányvállalatok és kirendeltségek alapításával szervezetrendszerré növekedett. Az Intézet az alapítólevélben és az azt kiegészítő határozatokban előírt feladatait folyamatosan teljesítette. Az új iránti fogékonysággal mind eredményesebben kutatott és fejlesztett szervezési rendszereket. Nemzetközi kapcsolatokat létesítve tanulmányozza a külföldi eljárásokat és modelleket, amelyeket a hazai viszonyokra adaptálva terjeszt az építő- és építőanyagiparban. A magam pályáján mindig figyelemmel kísértem az Intézet működését, igénybe véve számítógépes feldolgozásait. Közreműködtem nem egy programjának, szervezésének kidolgozásában. Annak idején a sorrendprogramozás, valamint a technológiai üzemszervezés rendszerének kialakításában és kísérleti alkalmazásában az akkori munkahelyem, a Fejér megyei Állami Építőipari Vállalat, a mai Alba Regia Állami Építőipari Vállalat az ÉGSZI partnere volt sok éven át. Jó kollegális múlt fűz az ÉGSZI több vezető munkatársához. Az ÉGSZI története, a közelmúlt faggatása a jövő szempontjából is fontos. A kötet fejezeteiből,t az Intézet törekvéseiből, növekedésének tanulságaiból, a munkamódszereiből egész építőiparunk, sőt a népgazdaság más ipari ágazata is meríthet. Nemcsak az építőipar küszködik vissza-visszatérő gondokkal: a kedvezőtlen munkaidő-kihasználással, a termelékenységnövekedés lassulásával, a munkák sokszor kifogásolt minőségével, az elégtelen gazdasági hatékonysággal. A gazdaságilag nehéz, feszültségekkel telített éveinkben a gondok leküzdéséhez9 a hiányosságok kiküszöböléséhez egyetlen iparvállalat sem nélkülözheti saját ágazati szervezőintézetének tanácsait, innovatív munkáját. A mi iparunk továbbra is igényli az Intézet és szervezetrendszerének szolgáltatásait, elemző-prognosztizáló munkáját, koncepció alkotásait a fogyatékosságok felszámolásához, a világgazdasági változásokhoz való gyors alkalmazkodáshoz, az új és újabb szervezési megoldásokhoz, az építésiparosítás erőteljes folytatásához.