Erdei Ferenc és Forgó István levelezéséből [antikvár]

A levélgyűjtemény elé Majdnem 200 levelet tartalmaz Forgó István - Makó egykori tanácselnökének - hagyatéka, amelyet az Erdei Ferenccel folytatott levélváltásból maga Forgó István válogatott. Ezek az írások a nagyon is szimpla, bürokratikusnak is mondható, csekély érdekességű hivatalosságtól, a személyes és meghitt baráti viszonyt tükröző, ugyanakkor szolid, távolságtartó stílusban fogalmazott, a kor sajátosságaira nagyon is érdekesen rávilágító levelekig terjednek. Néhány alkalommal Erdei azért átlépi ezt a határt, s Forgó leveleiben, de főként az azokhoz utólag fűzött megjegyzéseiben is fölcsillan az egymás iránti megbecsülés és vonzalom és a különlegesen erőteljes, kölcsönös bizalom közvetlen hangú kifejeződése. Az 1960-as évtized stílusjegyeit többnyire azért mégis magán viseli ez a levelezés, mert mindegyikük „hivatalos" írás. Vagyis géppel írott, illetve diktált levél, akár Erdei munkahelyén, akár a makói tanácselnöki irodában is született. Az akkori szokásoknak megfelelően tehát a hivatalos levelekben mindig az „Elvtárs" megszólítás dívott, s a búcsúszó is mindig az „Elvtársi üdvözlettel" volt. Kezdetben mindkettejük hivatalából ezt a formulát követve mentek ki a levelek, nagyjából 1964-ig. Akkor Erdei áttért a „Kedves István!" megszólításra, mintegy jelezvén, hogy a hivatalos kapcsolatból egy másikra, közvetlenebbre és bizalmasabbra váltott. Ezt követte aztán Forgó is a „Ferenc Bátyámra". De az aláírásnál - ahol az „Üdvözöl", vagy „Barátsággal köszönt" lépett a korábbi formula helyébe - megmaradt a teljes név kiírása a Ferenc, vagy Feri és az István helyett. Egyenként nézve ezeket az írásokat, közöttük sok levél valóban csekély érdekességű, de együtt már korántsem azok! Erdei oldaláról azt találom a legszembetűnőbbnek, hogy - közvetlen közelében élve és ismerve mindennapi munkáját, elfoglaltságát -, még számomra is elképesztő az a gondosság és aprólékos érdeklődés, amellyel a Makón folyó dolgokat figyelemmel kísérte, ösztönözte, buzdította, terelgette és személyes közreműködésével is folyamatosan (szolidan háttérben maradva ugyan, de félre nem érthető egyértelműséggel) irányította a város vezetését, szilárd támasztékot adva első emberének. Forgó Istvánnak.