Erdély a román nép történetében [antikvár]

Munkánkkal azt szándékozunk bemutatni, milyen helyet foglalt el Erdély és mi volt a jelentősége a román nép történetében, e nép legtávolabbi őseitől, a dákoktól kezdve egészen napjainkig. Erdély a román föld központjában terül el, sziklavára" és víztornya" e földnek, s egyszersmind etnikai tartaléka, ahonnan a hegyvidéki lakosság a századok folyamán szerte áradt minden irányba: dél felé, Munténiába és Olténiába, Moldvába, északra és nyugatra; a pásztorok és földművesek messze eljutottak, Galíciába, Morvaországba, a Tiszai síkságra és a Duna alföldjére.Itt, Erdélyben virágzott a neolitikumban a moldvai cucuteni-i és frumusitai kerámiával rokon szépművű festett kerámia kultúrája; itt volt a dák hatalom központja Decebal idején; itt volt Ulpia Traiana Sarmizegetusa, a virágzó városokkal, sok-sok faluval, sűrű úthálózattal büszkélkedő Dacia Traiana provincia fővárosa. J. légiók visszavonulása után, az erdélyi erdőségek, akárcsak a Duna síkság és a Kárpát-hegyalja erdőségei menedéket adtak a dák-rómaiaknak. Erdély szívében, Biertannál (Berethalom) tárták fel a dák-római kereszténység ősi voltának a IV. század elejéről származó, kétségbevonhatatlan bizonyítékát. Szintén Erdéllyel kapcsolatosak első írott emlékeink az ősrománokról, akik vajdájuk vezetésével fegyverrel álltak ellen a Pannóniából jövő magyaroknak.