Erdély-Székelyföld - Fehér-Nyikó és Keresztúr vidéke [antikvár]

Előszó Ne hagyjatok el! „ Csengess fiam!" — biztatott a tőről vágott székely papunk, Lázár Albert a Nyikó mentén, az Árpád-kori boltívek alatt Székelyszentléleken, mert Úrfelmutatás következik. Ma Erdély minden sorsokat őrző harangjait így kérem: — Konduljatok, mert Úrfelmutatás lesz! Könyv született, és most következik a felmutatása. A könyv bemutatja Erdélyt — a Székelyföldet — Udvarhelyszéket, egy újabb jelét annak, hogy ne legyen soha igaza „Nanyónak", amikor gyermekkorunkban kövér könnycseppek kíséretében beszélt s a felbuggyant sírástól fojtogatva így jövendölt: „Erdély veszt későbben a legszörnyébben." Azóta tudom, hogy szülőföldem kétségbeesett szavát jelölte belém anyám: Ne hagyjatok el. Ezért vállaltam, hogy amíg élek, Erdély bércei között hirdetem: „ könnyű a folyónak messzi menni, mert elmehet, de kit ideköt hit, remény, annak elmenni többé nem lehet. " Amikor Erdélyben anyáink gyermeket szülnek, akkor a szülőföldet is újra szülik. Azért olyan friss a csöndesen kanyargó szőke Nyikó, az égi hazába mosolygó Hargita, az évezredes hitet kongató fehér tornyok helytállása, Székelyudvarhely, az ősi anyaváros virrasztó arca, a világhódító útjára induló Nagy-Küküllő égő vágyú rohanása (hogy mielőbb lássa Székelykeresztúron Petőfi vén körtefaját), a Gordon, amint hirdeti: Erdély — Székelyföld — Udvarhelyszék vidékét tárják a világ elé, mint egy tiszta gyermeki imát Váradi Péter Pál és Lőwey Lilla, hogy elérzékenyüljünk önmagunk fölött, és felismerjük a nagy igazságot, hogy a nagyvilágon sehol sincs olyan igazi, őszinte szeretet, aki magához szorítson, csak egyedül a szülőföld. Egy olyan történelmi időben tárják elénk a jövő élet hitét, amikor ilyen jeremiádok születnek: „ sötét van uram és nincs világosság a Te néped országában, és nem látszik az ég, és nem látszik a föld, és nem látszik a Holnap, csak a Halál látszik közeledni fényes koponyával, de hiába kiáltok és hiába két síró szemem, mint a patak, mert dalol a Te néped a Halálnak, Uram " Úgy vesszük kezünkbe tátongó nyomorúságunk közepette ezt a könyvet, mint Mózes vette át a két kőtáblát, és érezzük, hogy a mi tízparancsolatunk megfogalmazói itt vannak, akiknek bölcsőjét a szülőföld vihara, melengető sugara ringatta, és ma is, mint főpapok, népvezérek, lelkiismeretünket ébresztgetik, hogy a szülőföld elárvult rögeit meg kell facsarnunk, és a bennük rejlő vonagló kiáltást meg kell értenünk: Orbán Balázs, a nagy rabobán, Székelylengyelfalva szülötte, a Szejke magasságából ezt üzeni: „Ne feledjétek, hogy erdélyinek lenni több munkát és nagyobb felelősséget jelent." Tamási Áron végrendeletében ezt diktálta: „Ha meghalok, Farkaslakára temessenek a két cserefa közé, a templom közelébe arccal kelet felé, ahonnan a világosság jön" mert „Énlaka felett a Firtos lova hátán, lehajtott fejjel elaludt a Gondviselés." Amikor 1944-ben Márton Áront meg akarták akadályozni, hogy visszatérhessen Gyulafehérvárra, határozottan ezt mondta: „Nekem a székehelyemen és a legmegpróbáltatottabbak között van a helyem. Én semmilyen parancsot senkitől el nem fogadok, Gyulafehérvárra visszatérek még akkor is, hogyha mindkét oldalról fegyverlövésekkel fognak fogadni engem." Az Áronok bátorságával biztat Tompa László, hogy Erdély fiainak nem szabad kétségbeesniük az élet áradatában: „ Kibírtam én már sok telet, Míg jöttek jégtörő szelek, S gallyaimon, mint húrokon, Új fuvalmak zenéltek! így múlnak, újulnak évek Én az időkkel bátran szembenézek!" Szabó Dezső „Elsodort faluja", szép szülőföldem, indulj a képek ragyogásában, a beszédes sorok apostoli küldetésében utadra, és hirdesd, hogy egy borzasztó van a világon: egyedül lenni. Nem akarunk immár soha egyedül lenni, jöjjetek és a Baknya-tetőről nézzétek, hogy itt él egy nép, amely ősi acélabroncsaival köti össze magát és meg akar maradni. Indulj utadra, te honismereti fotóalbum, és állj az erdélyi történelmet vizsgáló csillagok sorába, és légy az ágaskodó fejfák felett az igazságos ítélet és feltámadás győzelmének hirdető trombitája! lenni meghalhatatlanul. ne hagyjatok el. Hajdó István, Bogárfalva szülöttje, Nyikómalomfalva volt plébánosa, gyergyószentmiklósi főesperes-plébános