Erdély-Székelyföld - Gyergyó és vidéke [antikvár]

Mingig édes izgalommal lestem a felénk tévedőt. Megpróbáltam szóra bírni, mert aggódtam: csak a szülőföldem iránt érzett leírhatatlan szerelem az oka annak, hogy úgy látom-érzem a Gyergyói-medencét (a Grécestől Gyilkos-tóig, a Gyergyóremetére ügyelő Kereszthegytől borszékig, a csomafalvi - napot is sétáltató - Délhegytől Magas-Bükkig), amit csak érezni lehet, de hűen kifejezni nem. Még Orbán Balázs Árkádiámról szóló sorait is az illemtudó romantikus lelkületű vendég szavainak véltem. Ám jött két - Erdélyt, mint valami oltáriszentséget megmutató - ember: a fényképekkel láttató Váradi Péter Pál és az írók, költők, történészek búzájából pogácsát sütő Lőwey Lilla, hogy útravalóval lássa el az Erdélybe, annak gyönyörűséges tájegységeibe látogatót. Aki nem látta még e 800 méternél magasabban elterülő fennsík falvait, aki nem állhatott szóba embereivel, aki nem ivott borvizeiből és nem hallgatta végtelennek tűnő rengetegei suttogását, magáról is kevesebbet tud.