Erdély természeti kincsei [antikvár]

Erdély gyönyörűségeErdélyt már sokan hasonlíták Svájczhoz, s ezen hasonlatnak van is némi alapja. Van hely-rajzilag, mert e bérezés kis országrészt, miként Svájczot, nagyszerű havasok kcretelik be. Van történeknileg, mert Erdély minden időben, miként Svájcz, a szabadság hazája volt. De Svájczhoz hasonlít bérezés kis honunk népének sokfélesége miatt is." - írta Orbán Balázs A SzékelYföld leímsa című klasz-szikus müvében.Nemrég Svájc növényritkaságainak könyvét lapozva döbbentem rá, mennyire igaza volt, hiszen a képek több mint felén ugyanazok a növények mosolyogtak rám, másik részén pedig az Erdélyben élő rokonaik! Svájc és az Alpok természeti szépségeiről szebbnél szebb könyvek regélnek, de amikor hasonlókat kerestem Erdélyről, bizony nemigen találtam. Ekkor határoztam el, hogy részben járatlan ösvényeken elindulva, kétévi töretlen lelkesedéssel felkutatom Erdély természeti szépségeit, és amennyit egy könyv terjedelme lehetővé tesz, szűkebb hazánk és a nagyvilág számára is bemutatom. A millennium alkalmából megjelent Maí^yarország természeti kincsei című könyvem folytatásának tervezésekor arra voltam kíváncsi, megvannak-e meg azok a szépséges tájak, a növcny-és állatvilág, amelyet elődeink számba vettek, és milyen állapotban vannak a 2000. év fordulóján.Már az elsö utam során úgy jártam Erdély-lyel, mint annak idején Jókai Mór, aki erről így írt: Huszonkilenc éve annak, hogy a világban járok: huszonkilenc napja, hogy Erdélyben járok. Huszonkilenc év alatt nem láttam annyi szépet, nem érzett szívem annyi kedves érzést, mint a huszonkilenc nap alatt Erdélyben. Minden táj, amelyre léptem, újabb tanúsága volt annak, miért szererik az erdélyiek olyan nagyon hazájukat. Erdély nem szűnt meg bölcsője lenni minden szépnek és nemesnek."Akár a Királyhágón, akár a Törcsvári-szo-roson át érkeztem Erdély földjére, mindig az volt az érzésem, hogy valami más világba, egy kis Svájcba, valamiféle kicsi földi paradicsomba érkeztem, ahol a fíi is zöldebb, mint máshol, olyan virágmezök üdvözölnek, amit csak ábnainiban tudtam elképzelni, olyan növények köszöntenek, amelyet neves elődeinkláttak és írtak le először; ahol olyan nevek őrzik a tájat, mint a Ki esi romlás-tető vagy Tinka néném mezeje; ahol utam során órákon keresztül kísérnek a Fogarasi-havasok csodás piramisai, Európa legszebb bükkerdöi üdvözölnek, szebbnél szebb smaragdzöld domboldalak sütkéreznek a napsütésben; ahol nem kell az esőért imádkozni, és a téli hóesés után mesebeli nagy paplan alatt alszik a táj; ahol a nálunk már elfelejtett madarak hangja szól, ahol a temiészet szépségei megihlették az írókat és költőket, ahol a legendás Királykő van, ahol egykor Szent László járt, és örök időktől fogva maga a Teremtő, az Isten jár a csúcsokon. Erdélynek ezt az egyedülálló gyönyörűségét szerettem volna tágra nyílt szemmel, szívem minden szeretetével és tárt karokkal körülölelni és bemutanii, hogy közösen gyönyörködjünk erdélyi testvéreink tcrmészeri kincseiben. És mindezt azzal a temiészet iránti odaadással, amellyel Erdély egyik nagy költője, Reniényik Sándor is megörökítette versében:Szeretnek lyjy Oclédsinuilni, Terniészet - inini ci^y lehelet, mint szélJnminia, mely alig-úlig Borzolja fel az ali'ó vizeket, Szeretnék ((1.7 hclédsinnilui, Tcnncszel mint líinő napsugdr."