Erdélyi magyar civil évkönyv 2015 [antikvár]

BODÓ BARNA A birtokbavétel lépcsőfokai Amikor 2015 nyarán egy beszélgetés során felötlött, hogy az Erdélyi Magyar Civil Évkönyv harmadik, 2015-ös kiadását az erdélyi, szépen sokasodó fesztivál típusú magyar napoknak titulált, a helyi közösségek összesereglését célzó és kiváltó rendezvények számbavételének lehetne szentelni, volt bennem némi bizonytalanság. Mekkora a jelenség, mekkora az érdekeltek köre? Nem a fogadó oldalon, hiszen potenciálisan ide tartozik minden erdélyi magyar, hanem a szolgáltató oldalon. Azt bárki érzékelhette az utóbbi években, még akkor is, ha különösebben nem érdeklődik(ött) a kérdéskör iránt, hogy Kolozsvárt valami rendkívüli történik. Máshol azt lát(hat)tuk — Marosvásárhely kapcsán —, hogy a helyi román politikai elit etnikai alapú konfrontációját vált(hat)ja ki a magyarok közös ünneplési és szórakozási szándéka. S talán néhányan azt is látták (gondolom: sokkal kevesebben), hogy olykor a helyi magyar elitek között alakul ki feszültség a kérdés okán, és itt Nagyvárad vagy Brassó idézhető nem pozitív példaként. Beszélgetéseink során kiderült, hogy érdemes belevágni — és itt a két társszerkesztőre, Szabó Lillára és Széman Emese Rózsára gondolok. Mindketten elkötelezett „magyar naposok", akik jelentős szerepet vállalnak fontos rendezvények szervezésében, miként ez kötetünkből is kiderül. A téma igenlése és egy első rendezvénylista elkészítése után összeírtunk 20 potenciális szerzőt, akik reményeink szerint képesek lesznek megírni egy-egy város/település rendezvényét, és összeállítottunk egy szempontrendszert annak érdekében, hogy a keletkező szövegek szükséges koherenciáját biztosítsuk. A téma nagyon új, ahogyan mondani szokás: szűz terület az elemzés számára. A szokásos internetes kereséssel találtunk egy-két elemző anyagot, de ezek nem annyira az általánossal, a jelenséggel foglalkoztak, hanem azt vizsgálták, miért nincs egyetértés a helyi magyar elitek között, illetve a román helyi vezetés miként akadályozza a magyar kezdeményezést, szervezői szándékokat. Ugyanakkor van arra példa, hogy egyik-másik rendezvény szervezője általánosítható, másokra is érvényes észrevételt fogalmazzon meg. További keresés kiderítette, azért csak történtek kezdeményezések, léteznek, többnyire egyetemi közegben elkészült, kevésbé ismert dolgozatok, amelyek nem kerüln(t)ek a nagyközösség elé. De ez utóbbiak megszámolására - ismereteink szerint - fél kezünk elegendő.' 1 Széman Emese Rózsa: Báthory Napok, szokáselemző dolgozat a BBTE néprajzi szakán, 2006. 7