Erdélyi Örmény Gyökerek Füzetek 2013. április [antikvár]

részletBéres L. AttilaKuriózumok történeti tettekről és helyekrőlA Fővárosi Örmény klub háziasszonyának, dr. Issekutz Saroltának köszöntése után a márciusi klubestet rendező Ferencvárosi Örmény Nemzetiségi Önkormányzat elnöke, Senttamásy Katalin emlékezett meg nemzeti ünnepünkről, március 15-éről a Pest megyei Kormányhivatal Nyáry pál konferenciatermében."A Pilvax kávéház pincére ugyanazzal a rezignált arccal szolgálta fel a kávét a hátsó asztalnál ülő, nagyrészt fiatalokból álló társaságnak 1848. március 15-én reggel, mint minden más napon. Nem is sejthette, hogy annál az asztalnál valami nagy-nagy dolog készül. A kávéház félhomályból indult el egy vékony bajuszú fiatalember, Petőfi Sándor és néhány fiatal hittársa, hogy hangot adjanak a bennük feszülő igazságérzetnek és szabadságvágynak. Kilépve a kávéházból hamarosan széles tömegek sorakoztak fel mögöttük, hogy a Nemzeti Múzeum lépcsőinél már egy egész nemzethez szólók halljanak szabadságról, hazaszeretetről és az elnyomás minden formájának tagadásáról. "Talapja magyar!" - kiáltott Petőfi, és a nemzet visszakiáltott. "Rabok legyünk vagy szabadok?" - Kérdezte ekkor tőlük, és a nép sorsot választott magának. Nem is akármilyet. Egy olyan sorsot, amelytől megremegett a scönbrunni kastély aranyozott falai, és megremegett tőle az egész Európa. A magyar nép sorsot választott. Nem kért többet a hazugságokból, az elnyomásból, és nem kért többet abból, hogy másodrendű polgár legyen hazájában és Európában. A magyar nép öntudatra ébredt. Március 15-e magyar nép öntudatra ébredésének ünnepe. Egy elnyomott nép élni akarásának végső és elkeseredett kiáltása, amely megmutatta a világnak, hogy él még egy nemzet a Kárpátok ölelő karjai között, amely képes az öngondoskodásra, amely képes hangot adni az érzéseinek, vágyainak, és amely méltó egykori dicső hőseire. Ma is ez a dolgunk. Ma is meg kell mutatnunk, hogy létezünk, hogy jelen vagyunk, hogy van elég erő, elszántság és akarat bennük ahhoz, hogy kilábajunk a legnagyobb szakadék mélyéről is. Amikor március 15ére emlékeztünk, nem csupán a múltra gondolunk, hanem a jövőt is látnunk kell magunk előtt. Magunk elé kell idézünk azt a számtalan elszánt és tenni akaró arcot, akik Petőfi, Jókai, Vasvári Pál szavait hallgatták. Emlékezzünk hát itt, ma, Európa szívében Petőfire, Kossuthra, és a szabadságharc bátor hőseire, de még inkább gondoljunk a jövőre, és az eljövendő idők hőseire, akik szorgalmukkal, munkáikkal és tenni akarásukkal egy új, egy erős, egy gazdag Magyarországot építenek. Amikor a szívünk felett hordott kokárdára tekintünk, gondoljunk a költő szavaira