Értelmiségünk bölcsője [antikvár]

BevezetőHa egy népnek nincsen nemzeti elkötelezettségű értelmisége, amely erkölcsi kötelességének érezné nemzetének kulturális és gazdasági irányítását, útmutatást adni, főleg akkor, ha a kisebbségi lét elnemzetietlenítű nyomása ránehezül, akkor irányt vesztve csak botorkál a térben és az időben, miközben elvész a történelmi és az azonosságtudata, a jövőképe, önbecsülése, míg végül hitevesztetten feladja anyanyelvét, nemzeti sajátosságait, és beolvad az egészségesebb nemzettudattal rendelkező népek tengerébe. Még inkább vonatkozik ez arra a kisebbségbe kényszerített nemzetre, amelynek értelmiségét részben lefejezték". Főleg akkor, ha a hatalom a legdurvább eszközökkel törekszik a beolvasztására, az eíüldözésére vagy a megsemmisítésére. Az ilyen körülmények közt élő nép ugyanis viszonylag gyorsan elfelejti saját történelmét, múltját, hagyományát, nemzeti szim-bólurviait, szokásait, sőt, gyakran a köznyelvi szintű anyanyelvét is. A nemzeti sajátosságok kezdetben csak észrevétlenül tűnnek el. Ilyenkor az identitás leszűkül néhány nemzeti eledelre, táncra, egy-két nemzeti hős nevére, amelyeket élelmiszeripari vagy kozmetikai termékre tűznek ki. Az értelmiségétől megfosztott nép szinte rá sem ébred, hogy milyen gyorsan veszi át az idegen nyelvet sajátjaként, nemzettudata azonosul az idegen hatalom nemzeti hőseivel, miközben elfelejti a sajátját. Az önálló iskolarendszer hiánya következtében jobban ismeri a leigázója irodalmát, mint a sajátját, dicsőíti az idegen nemzet hőseit, miközben csúfot űz a sajátjából, és azon igyekszik, hogy jobban hasonlítson az idegen hatalom gyakorlóira, mint saját magára. Ez az új gyarmatosításnak tekinthető jogtiprás kizárja a szabad gondolkodást és akaratnyilvánítást, de még inkább meghiúsít minden alkotási lehetőséget. Megszüntet minden lehetőséget a szabad véleménynyilvánításra. Ha mégis, akkor az csakis bohózat formájában lehetséges, de az is csupán a hatalom uszályhordozói részéről. A szabad akaratnyilvánítás ilyen szimulációja csupán a leigázó szolgálatában áll, annak igazolására, hogy bevezette a