... és még mindig beszél a múlt [antikvár]

ElőszóA gyülekezet és az iskola története régóta érdekelt, szívesen olvastam többször is Lukácsy Imre nagytiszteletű úr idevonatkozó írásait, a presbiteri jegyzőkönyveket, hirdetó'könyveket. Az idők során több munkámban is foglalkoztam ezzel a témával.A polgári iskolával kapcsolatos emlékeket édesanyám, Ablonczy Gáborné kezdte el gyűjtögetni a még élő, s az iskolát jó emlékeikben megőrző egykori diákoktól. Történeteket, fényképeket, tárgyakat, iskolai füzeteket, rajzokat, cserkész-tábori naplót kapott a még élő tanúktól, akiket évente találkozóra hívott össze az iskolában.Felvetődött a gondolat, hogy a polgári iskola történetét meg kellene írni, hiszen hamarosan százéves jubüeuma lesz az intézménynek. Mélyebb kutatásba fogtam. Itthon alig-alig vannak írásbeli emlékek, az államosítás óta az iskola teljes dokumentációja eltűnt. Előkerült azonban néhány évkönyv, gondoltuk többnek is lennie kell. Felkerestem Balogh Mihály tanár urat, akiről sejtettem, hogy ismeri az évkönyveket, és a segítségével majdnem az összes tanév hivatalos beszámolóját megismerhettük. Sok élő tanú megannyi emléke tette elevenné az évkönyvek poros adathalmazát. Levéltárakból is jó néhány érdekes anyag, levelezés került elő. Egyszer e-mailt kaptam egy idős úrtól, aki a gyülekezetünk honlapját olvasgatva észrevett egy-két hibásan közölt adatot, és kérte javítsam ki azt. Az idős úr, Balogh Lajos vallástanár -lelkipásztor legidősebb fia, Lajos bácsi volt, akitől a kapcsolatot felvéve, szintén több érdekes írást, képet, leventetáboros naplót kaptunk. A helyi újságban idős Molnár Gyula bácsi jóvoltából számos újságcikk jelent meg a Szigetről, KIE - táborokról, cserkészetről hosszú éveken keresztül. Gyula bácsi sokakról megemlékezett memoárjaiban is a Dunamellék hasábjain. Ezek a cikkek is sok hasznos információt biztosítottak az iskola életével kapcsolatosan. Molnár Lajos nagytiszteletű úr fia, Molnár Miklós is több könyvében foglalkozott a település múltjával, melyekben szintén sok érdekességet találtam. Menet közben rábukkantam Berde Károly cserkészparancsnok - tanító 1924-ben kiadott verseskötetére, melyben rendkívül megindító, történelemszagú verseket olvashattam. Ez a kötet igazi kincs, s csak sajnálhatjuk, hogy késóTDb nem készült kiadása Károly bácsi további verseinek. Az iskola utolsó két évéről rendkívül kevés adat maradt fenn, mert ekkor már nem adtak ki évkönyvet. Erről az időszakról többek közt Naszály Sándor, egykori polgárista diák, majd tanár, késóljb az állami általános iskola igazgatójának helytörténeti könyvéből tudtam tájékozódni.íme, a terjedelmes anyag rendelkezésre állt. De hogyan íijam meg azt? Harminc iskolai év számos, száraz adata. Itt-ott olyan tényekkel, melyeket az ember nem szívesen közöl. Mert történetünkben emberek szerepelnek. Emberek, akik nem tökéletesek, hanem az Isten esendő szolgái, ezáltal számos hibát vétve, rossz döntéseket is meghozva. De hibáik ellenére mégis az Isten és az iskola ügyét szolgálták teljes lelkűiddel egészen addig, amíg tehették. Hibáik ellenére mégis tisztelettel emlékeznek meg róluk az egykori diákok is, hiszen az ember nem csupán hibákból, de erényekből is áll. Ezért választottam a regény - formát. így elevenné válhat a szárazanyag-tartalom", megszólalhatnak érvek pro és kontra egy-egy üggyel kapcsolatban. A dőlt betűvel szedett részek, a párbeszédekben is, mindig szó szerinti idézetek a rendelkezésre álló dokumentumokból. Azt, hogy mennyire tudtam krónikába foglalni és megeleveníteni ezt a valamivel több mint harminc esztendőt, döntse el az olvasó.Itt mondok köszönetet mindenkinek - név nélkül, mert senkit sem szeretnék kihagyni, aki segített abban, hogy ez az írásos megemlékezés létrejöhessen. Köszönöm a családomnak, hogy az írás ideje alatt türelemmel viseltettek irányomban és támogattak ebben a munkában.Soli Deo Glória - Egyedül Istené a dicsőség.