Eszmény és valóság [antikvár]

Nos, ez volt a negyedik. És mégis egy kicsit az első. A negyedik valóban ciszterci tanév 1997 ősze óta, amikor már csak "egyházi beiskolázás" szerint induló osztályok - az idén érettségiző társaság - kezdték tanulmányaikat a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnáziumban, ám az intézményi szétválás mentén még itt tanuló "jóskások" mellett, viszont az első olyan tanév, amikor kizárólagosan érvényesült a ciszterci jelleg, amennyiben "magunk között" tettük a dolgunkat. Hurrá!Hurrá? Biztos? Idén már nem lehetett "hivatkozni", magyarázkodni, kifogásokat keresni, ráfogni bármit is a "vizet árasztó" tavaszi szélre, a későn felkelő napra, a téli zimankóra, a "bessz"-es tőzsdeindexre, vagy arra, hogy a kocsitengelyből kiesett a sasszeg. Ez az év már a mi kizárólagos - önmagunkkal és a világgal szembeni - felelősségünkről szólt. És ha elértünk valamit, akkor azt elsősorban magunknak köszönhettük. Ha nem, vagy nem annyit - azt is. Így kell ezzel az évvel számot vetnünk.