Európa bástyái [antikvár]

Almourol PORTUGÁLIA • Az Ibériai-félszigetet uralmuk alatt tartó mórok elleni keresztes (ún. reconquista) hadjáratok előrehaladtával, Portugália középső része 1129-ben került keresztény uralom alá. A csatákból a Templomos Lovagrend is jócskán kivette a részét, így I. Alfonz rájuk bízta a terület és az akkori főváros, Coimbra biztosítását. A környék már az ókortól lakott volt; a területén végzett ásatások szerint valószínűleg a rómaiak is építettek ide valamilyen őrhelyet, de a lovagok már csak a mórok építette várat találhatták meg, amelyről a sziget is kaphatta a nevét. A mórok vára, sajnos, megsemmisült, de alapjain felépült a napjainkig fennmaradt templomos erőd. A bejárat felett található évszám szerint 1171-ben fejeződtek be az építkezések. A Szentföldön harci tapasztalatokra szert tevő lovagrend addigra igen nagy gyakorlatra tett szert várak építésében; így Portugáliába is több haditechnikai újítást honosítottak meg. A négyszög alaprajz ugyan nem az ő találmányuk, de a szabályos közönként ismétlődő tornyok rendszerét ők vezették be. A külön börtönnek épített belső torony is az első ilyen jellegű építmény volt akkor az országban. Almourol két részre osztható: a kilenc toronnyal büszkélkedő alsó várra és a háromemeletes, négyszögletes lakótornyot magában foglaló felső várra. Felépülése után komoly szerepe volt a nyugati területek és Lisszabon között húzódó kereskedelmi utak biztosításában, de ahogy haladt előre az arabok kiűzése, Almourol is egyre távolabb került a csatamezők zajától. Később a Krisztus Lovagrend tulajdonába került. Falai idővel megrongálódtak, de a legnagyobb pusztítást a XIX. századi felújítások hozták. A historizmus ugyanis divatba hozta a lovagkort, és sorra tatarozták a romos várakat Európa-szerte. A „purista" építészeti stílus követői ugyanis azt gondolták, hogy az eredeti, de romos állapotú várakat a saját elképzelésük szerint formálhatják át. Ezzel azonban meghamisították a középkori erődítmények eredeti arculatát. A XX. század műemlékvédelmi szemlélete szerencsére kinőtte az építészet eme vadhajtását, így mára sok XIX. századi beavatkozást visszafordítottak a helyes irányba. 1950 és 1960 között a portugál diktatúra a saját céljaira használta fel a történelmi helyszínt, ahol nagyszabású ünnepségeket rendeztek, erősítve a nemzeti öntudatot. Almourol napjainkban is a portugál hadsereg tulajdona, katonai feladat nélkül.