kategória
szerző
cím
sorozat
betöltés...
kiadó
betöltés...
ISBN
évszám
ár
-
leírás
Előrendelhető
A mezők bármelyike illeszkedjen
A mezők mind illeszkedjen
![Bárczay Gyula - Európa keresztútjain [antikvár]](https://lira.erbacdn.net/upload/M_28/rek1/581/4387581.jpg "Bárczay Gyula - Európa keresztútjain [antikvár]")
Európa keresztútjain [antikvár]
Bárczay Gyula, Boór János, Borbándi Gyula, Csoóri Sándor, Éltető Lajos, Fabiny Tibor, Frenkl Róbert, Gaál Enikő, Gábrity Molnár Irén, Gémes István, Görözdi Judit, Illyés Kinga, Jaskó Tamás, Kálmán Attila, Kántor Lajos, Kányádi Sándor, Kende Péter, Kolczonay, Kovács Andor, Kovalszki Péter, Kuti József, Lászlóffy Aladár, Luka László, Miklósi-Vári Katalin, Molnár József, Oplatka András, Pompéry Judit, Sárközi Mátyás, Siklós István, Sütő András, Szakátsné Varga Mária, Szöllősy Árpád, Tóbiás Áron, Topolánszky Ákos, Tóth Miklós, Tréfás Dávid, Vályi Nagy Ervin, Vályi-Nagy Ágnes, Varga Pál, Veress Dániel
online ár:
Webáruházunkban a termékek mellett feltüntetett fekete színű online ár csak internetes megrendelés esetén érvényes.
2640 Ft
Részletesen erről a termékről
Termékadatok
Cím: Európa keresztútjain [antikvár]
Szerző:
Bárczay Gyula
,
Boór János
,
Borbándi Gyula
,
Csoóri Sándor
,
Éltető Lajos
,
Fabiny Tibor
,
Frenkl Róbert
,
Gaál Enikő
,
Gábrity Molnár Irén
,
Gémes István
,
Görözdi Judit
,
Illyés Kinga
,
Jaskó Tamás
,
Kálmán Attila
,
Kántor Lajos
,
Kányádi Sándor
,
Kende Péter
,
Kolczonay
,
Kovács Andor
,
Kovalszki Péter
,
Kuti József
,
Lászlóffy Aladár
,
Luka László
,
Miklósi-Vári Katalin
,
Molnár József
,
Oplatka András
,
Pompéry Judit
,
Sárközi Mátyás
,
Siklós István
,
Sütő András
,
Szakátsné Varga Mária
,
Szöllősy Árpád
,
Tóbiás Áron
,
Topolánszky Ákos
,
Tóth Miklós
,
Tréfás Dávid
,
Vályi Nagy Ervin
,
Vályi-Nagy Ágnes
,
Varga Pál
Veress Dániel
Kötés: Ragasztott papírkötés
ISBN: 9632104226
Méret: 170 mm x 240 mm
Kányádi Sándor (Nagygalambfalva, 1929. május 10. – ) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas erdélyi magyar költő, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja.
Kányádi Sándor 1929. május 10-én született Nagygalambfalván (Hargita megye, Románia). Édesapja Kányádi Miklós gazdálkodó, édesanyja László Julianna, akit korán, 11 évesen (1940) veszített el. Az elemi iskola öt osztályát szülőfalujában, a középiskolát a székelyudvarhelyi református kollégiumban (1941–1944), a Római Katolikus Főgimnáziumban (1944–1945) és a fémipari középiskolában (1946–1950) végezte. Ezt követően beiratkozott a Szentgyörgyi István Színházművészeti Főiskolára, de a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem Nyelv- és Irodalomtudományi Karán szerzett magyar-irodalom szakos tanári diplomát 1954-ben, ám tanárként soha nem dolgozott, életét az irodalomnak szentelte.
Költői tehetségét Páskándi Géza (1933–1995) fedezte fel. Ő közölte 1950-ben első versét a bukaresti Ifjúmunkás című lapban. 1951–52-ben az Irodalmi Almanach segédszerkesztője, ezzel egyidőben néhány hónapig az Utunk, 1955–1960-ban a Dolgozó Nő munkatársa, 1960-tól 1990-ig pedig a Napsugár című gyermeklap szerkesztője.
Bécsben 1967-ben előadást tartott Líránkról Bécsben címmel. 1984-ben egy hosszabb, észak- és dél-amerikai előadókörúton vett részt. 1987-ben meghívták a rotterdami Nemzetközi Költőtalálkozóra, de mivel útlevelet nem kapott, tiltakozásul kilépett a Román Írószövetségből. 1992-ben Izraelben erdélyi jiddis népköltészet-fordítását mutatta be.
Írói álneve Kónya Gábor.
A Confessio szerkesztőbizottság tagja, 1990-től az Antitotalitárius Demokratikus Fórum tiszteletbeli elnöke, 1997-től a Kossuth- és Széchenyi-díj Bizottság tagja.
A mai magyar költészet egyik legnagyobb alakja. A magyar irodalom közösségi elvű hagyományának folytatója. Az anyanyelv megtartó ereje, az erdélyi kisebbségi sors mint alaptémák határozzák meg költészetét, mely a közösségi létproblémákat egyetemes érvényességgel szólaltatja meg.
1958-ban kötött házasságot Tichy Mária Magdolna tanárral és szerkesztővel. Két gyermekük született: Zoltán Sándor (1962) és László András (1971). Unokahúga, Benedekffy Katalin gyermekként sokszor szavalta nagybátyja verseit, ma elismert színész-operaénekesként gyakori vendég a költő szerzői estjein.1958-ban kötött házasságot Tichy Mária Magdolna tanárral és szerkesztővel. Két gyermekük született: Zoltán Sándor (1962) és László András (1971). Unokahúga, Benedekffy Katalin gyermekként sokszor szavalta nagybátyja verseit, ma elismert színész-operaénekesként gyakori vendég a költő szerzői estjein.
Műveit angol, észt, finn, francia, német, norvég, orosz, portugál, román és svéd nyelvekre is lefordították. Életműsorozatát a Helikon Kiadó 2007-től adja ki, gyerekkönyvei különböző válogatásokban, versei megzenésítve és audió hordozókon is folyamatosan jelennek meg.
Kányádi Sándor 1929. május 10-én született Nagygalambfalván (Hargita megye, Románia). Édesapja Kányádi Miklós gazdálkodó, édesanyja László Julianna, akit korán, 11 évesen (1940) veszített el. Az elemi iskola öt osztályát szülőfalujában, a középiskolát a székelyudvarhelyi református kollégiumban (1941–1944), a Római Katolikus Főgimnáziumban (1944–1945) és a fémipari középiskolában (1946–1950) végezte. Ezt követően beiratkozott a Szentgyörgyi István Színházművészeti Főiskolára, de a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem Nyelv- és Irodalomtudományi Karán szerzett magyar-irodalom szakos tanári diplomát 1954-ben, ám tanárként soha nem dolgozott, életét az irodalomnak szentelte.
Költői tehetségét Páskándi Géza (1933–1995) fedezte fel. Ő közölte 1950-ben első versét a bukaresti Ifjúmunkás című lapban. 1951–52-ben az Irodalmi Almanach segédszerkesztője, ezzel egyidőben néhány hónapig az Utunk, 1955–1960-ban a Dolgozó Nő munkatársa, 1960-tól 1990-ig pedig a Napsugár című gyermeklap szerkesztője.
Bécsben 1967-ben előadást tartott Líránkról Bécsben címmel. 1984-ben egy hosszabb, észak- és dél-amerikai előadókörúton vett részt. 1987-ben meghívták a rotterdami Nemzetközi Költőtalálkozóra, de mivel útlevelet nem kapott, tiltakozásul kilépett a Román Írószövetségből. 1992-ben Izraelben erdélyi jiddis népköltészet-fordítását mutatta be.
Írói álneve Kónya Gábor.
A Confessio szerkesztőbizottság tagja, 1990-től az Antitotalitárius Demokratikus Fórum tiszteletbeli elnöke, 1997-től a Kossuth- és Széchenyi-díj Bizottság tagja.
A mai magyar költészet egyik legnagyobb alakja. A magyar irodalom közösségi elvű hagyományának folytatója. Az anyanyelv megtartó ereje, az erdélyi kisebbségi sors mint alaptémák határozzák meg költészetét, mely a közösségi létproblémákat egyetemes érvényességgel szólaltatja meg.
1958-ban kötött házasságot Tichy Mária Magdolna tanárral és szerkesztővel. Két gyermekük született: Zoltán Sándor (1962) és László András (1971). Unokahúga, Benedekffy Katalin gyermekként sokszor szavalta nagybátyja verseit, ma elismert színész-operaénekesként gyakori vendég a költő szerzői estjein.1958-ban kötött házasságot Tichy Mária Magdolna tanárral és szerkesztővel. Két gyermekük született: Zoltán Sándor (1962) és László András (1971). Unokahúga, Benedekffy Katalin gyermekként sokszor szavalta nagybátyja verseit, ma elismert színész-operaénekesként gyakori vendég a költő szerzői estjein.
Műveit angol, észt, finn, francia, német, norvég, orosz, portugál, román és svéd nyelvekre is lefordították. Életműsorozatát a Helikon Kiadó 2007-től adja ki, gyerekkönyvei különböző válogatásokban, versei megzenésítve és audió hordozókon is folyamatosan jelennek meg.
Oplatka András vagy Andreas Oplatka (Budapest, 1942. február 5. –) magyar származású svájci történész, újságíró, műfordító, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja. Kutatási területe a reformkor, ezen belül is Széchenyi István élete, a kelet-közép-európai rendszerváltások története, valamint az oral history módszerei és problematikája. 1996 és 2002 között a svájci Neue Zürcher Zeitung budapesti tudósítója.
Általános iskolai tanulmányait Budapesten végezte, majd tizennégy évesen, az 1956-os forradalom leverését követően családjával Svájcba emigrált. Középiskolai tanulmányait már Zürichben végezte. 1962-ben felvették a Zürichi Egyetemre, ahol germanisztikát, történelmet és pedagógiát hallgatott. 1965-ben a Bécsi Egyetemen is tanult. 1968-ban védte meg doktori disszertációját, amit Franz Grillparzer drámáinak felépítéséről és stílusváltásairól írt. Ezt követően az egyik legnagyobb svájci napilap, a Neue Zürcher Zeitung külpolitikai rovatának munkatársa, illetve szerkesztője lett. Újságírói pályafutása alatt négy országban volt kiküldött tudósító: három évet Stockholmban, majd hét évet töltött a lap párizsi, négy évet moszkvai, valamint 1996 és 2002 között hat évet budapesti tudósítójaként. A napilaptól 2004-ben vonult vissza. Cikkeiben és publicisztikáiban sokat foglalkozott Magyarország helyzetével és demokratikus átalakulásával.
Újságírói munkássága mellett történészként és egyetemi oktatóként is tevékenykedik. 2003-tól a Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egyetem oktatója, ahol sajtótörténeti, valamint Kelet-Európa történelmét tárgyaló kurzusokat kezdett tartani. 2004-ben a Bécsi Egyetemen habilitált a Széchenyi Istvánról szóló életrajzi kötetével, ami később magyarul is megjelent. Ezt követően az Andrássyval párhuzamosan a Bécsi Egyetemen is vezetett médiatörténeti és oral historyval kapcsolatos szemináriumokat. 2005-ben megkapta egyetemi tanári kinevezését az Andrássy Egyetemre. 2013-ban a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjává választotta.
Ezenkívül számos 19. és 20. századi magyar író, költő művét fordította németre, így többek között Jókai Mór (Az új földesúr), Mikszáth Kálmán (más mellett A Noszty fiú esete Tóth Marival) és Karinthy Frigyes (Tanár úr kérem) munkáit. Emellett könyvet írt a rendszerváltások több fontos alakjáról, így az észt Lennart Meriről vagy Németh Miklósról.
Általános iskolai tanulmányait Budapesten végezte, majd tizennégy évesen, az 1956-os forradalom leverését követően családjával Svájcba emigrált. Középiskolai tanulmányait már Zürichben végezte. 1962-ben felvették a Zürichi Egyetemre, ahol germanisztikát, történelmet és pedagógiát hallgatott. 1965-ben a Bécsi Egyetemen is tanult. 1968-ban védte meg doktori disszertációját, amit Franz Grillparzer drámáinak felépítéséről és stílusváltásairól írt. Ezt követően az egyik legnagyobb svájci napilap, a Neue Zürcher Zeitung külpolitikai rovatának munkatársa, illetve szerkesztője lett. Újságírói pályafutása alatt négy országban volt kiküldött tudósító: három évet Stockholmban, majd hét évet töltött a lap párizsi, négy évet moszkvai, valamint 1996 és 2002 között hat évet budapesti tudósítójaként. A napilaptól 2004-ben vonult vissza. Cikkeiben és publicisztikáiban sokat foglalkozott Magyarország helyzetével és demokratikus átalakulásával.
Újságírói munkássága mellett történészként és egyetemi oktatóként is tevékenykedik. 2003-tól a Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egyetem oktatója, ahol sajtótörténeti, valamint Kelet-Európa történelmét tárgyaló kurzusokat kezdett tartani. 2004-ben a Bécsi Egyetemen habilitált a Széchenyi Istvánról szóló életrajzi kötetével, ami később magyarul is megjelent. Ezt követően az Andrássyval párhuzamosan a Bécsi Egyetemen is vezetett médiatörténeti és oral historyval kapcsolatos szemináriumokat. 2005-ben megkapta egyetemi tanári kinevezését az Andrássy Egyetemre. 2013-ban a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjává választotta.
Ezenkívül számos 19. és 20. századi magyar író, költő művét fordította németre, így többek között Jókai Mór (Az új földesúr), Mikszáth Kálmán (más mellett A Noszty fiú esete Tóth Marival) és Karinthy Frigyes (Tanár úr kérem) munkáit. Emellett könyvet írt a rendszerváltások több fontos alakjáról, így az észt Lennart Meriről vagy Németh Miklósról.
Új vásárló vagyok!
új vásárlóval indíthatsz rendelést............