Evangélikus templomok a mai Magyarországon [antikvár]

5.Í1.' l' tjlil i'.'ii 1 Í.M.'. V: i'í .: ' í I ¦í« Eloszló Ez a kön\-\', sorozat-elődeihez hasonlóan, templomokról tudósít. Olyan templomokról, amelyek valamilyen okból megrokkantak. Vannak köztük olyanok, amelyek kicsiny és elöregedett gjöilekezettel még működnek, van papjuk, s a hívekre még nem dől rá a tető, de jövőjüket már előrevetíti a hívek egyre fog>'atkozó létszáma, s bár még látni való a templom falainak, tetejének állhatatos harca az idővel, ereje, szilárdsága már fogytán van. És vannak olyan templomok is, amelyeknek minden szerkezete megrokkant, az évszázados falakat kikezdte az idő, megsüllyedtek, vakolatukat vesztették, megrogyott vag)' már összeomlott a tető, beesett ablakaik sötét szemüregek, kidűlt ajtaikon már csak a szél jár ki-be. Az ilyen templomok már szeretnének ismét porrá válni. Tragikus állapotukat rendeltetésük, használatuk megrokkanása okozta, mert valamilyen okból már elvesztették fenntartó gyülekezetüket, s papjukat. A gyülekezet és pap nélküli templomok pedig nem templomok többé, csupán épületek. De különleges és nagyon figyelemreméltó épületek! A templom, mint legrégebbi középületfajta mindig közösségeket jelenit meg, s mint szentély, a korra !ellemző spirituális tartalmak teljességével. Létrejöttében közösségek hite, alkotó energiái, művészi képességei testesülnek meg. Az évszázadok során nemzedékek születésének, küzdelmeinek, halálának részese a templom. A templom mindemellett építészeti minőségek hordozója, a közösség erkölcsi megtartásának kifejezője, a település valóságos és szellemi központja, egyéni arculatának legkifejezőbb A templom gyakran egy régebbi templom vagy templomok helyén áll, vagy a korábbi templomok részeiből újul meg, válik nagyobbá vagy lesz kisebb, évszázadok törtenetét, közösségek folytonosságát bizonyítva. A templomoknak ezt a történeti, szeUemi, érzelmi magas feszültségét szokás úgy meghatározni, hog>' „műemlék". De a műemlék fogalma nem egyéb hivatalos kinyilatkoztatásnál, amelyben az épületek történeti, erkölcsi, művészetí értékeit nyilvánítják közérdekűvé, s helyezik azokat állami vagy helyi védelem alá. Nem minden templom kapja meg ezt a rangos címet, de ettől függetlenül mindegyik hordozója és letéteményese az említett értékeknek. Ezért minden templom hitéleti szerepétől függedenül, és függetlenül attól, hogy műemlék vagy sem, kötelező gondoskodást igényel a felekezettől, az államtól, s a mondottak miatt valamelyik történelemmel kapcsolatos tudománytól és szakmától. Am a felekezet, az egyházak első dolga az élő hívek lelki gondozása, s ha történetesen szegény ez az egyház - ami közelmúltunk történései következtében sajnálatos valóság —, a templom gondozására már kevés ereje marad. Az állam pedig -ugyancsak közelmúltunk történései bizonyítják -csoport-, párt- vagy nacionalista érdekek túsza, s csak ímmel-ámmal, vagy éppen mellőzéssel viszonyul a vallásos életet és hagyományt megjelenítő templomok megőrzéséhez, fenntartásához — különösen itt, Kelet-Közép-Európában. Ha ezeket az általánosságokkal vázolt templomsorsokat a Kárpát-medence - illetve ne kerteljünk: a történelmi Magyarország és a mag)'ar lakosság - XX. századi történetében \'izsgáljuk, akkor a megrokkant templomok állapotában a legtragikusabb évszázad eseményeit látjuk tükröződni. Csupán a népmozgalmak eseményeit számításba véve elmondható, hogy a helyben élő őslakosság fogyásának, eltűnésének szinte minden lehetséges változata előfordult. A XIX. és XX. század fordulóján százezres tömegek vándoroltak ki Amerikába. Az első \Tlágháború veszteségeihez minden falu-város „hozzájárult", a nevek ott emlékeztetnek a hősi emlékműveken. 1920. június 4-c és Trianon az országot addig pél-dádan módon megcsonkította, a magyar anyanyelvű lakosságból 3 millió idegen uralom aJá került, nem is eg)', de öt különböző állam kötelékébe. Menekülés, államhívatali trükkök, a kisebbségi létben bekövetkező üldöztetés, hátrányos helyzet, birtokból kivetés, erőltetett asszimiláció - mindez beletartozott a felmorzsolás-felmorzsolódás módjainak eszköztárába. Az 1938. és 1940. évi bécsi döntések következtében 14,7 millióra nö\'ekedett lakosság 80%-a vallotta magát mag\'ar nemzetiségűnek. De a második világháború egyik „eredménye" a trianoni határ visszaállítása lett, miközben elesett 2-300 ezer katonánk, a harcok következtében meghalt ugx'unennj-i civil, haláltáborokban elpusztult kb. félmillió mag\'ar zsidó, másik félmillió lakos nyugatra menekült. A „kis magyar korszak" utáni újabb kimenekülések a vissza- és elcsatolt országrészekből, a „málenkij n>-bot".ra elhurcolt magj ar és német lakosok és a hadifogolytáborokban elhaltak tízezrei tovább növelték az cmben-eszteségeket. A másik „eredmény" a hatá-