Évek, évszakok: A juharfa emlékezik [antikvár]

ELOSZOLux Ibolya Építsünk: malmokat és iskolát!" címíí, a Pápai Diákok sorozat 8. köteteként 2001-ben megjelent írásában kezdte el pápai emlékeinek közzétételét. Évek, évszakok: a juharfa emlékezik" című müvében folytatja ezt a munkát: személyes emlékei, feljegyzései segítségével idézi fel az 1920-as, 30-as, 40-es évek Pápáját, azaz életének azt az időszakát, melyet Pápán töltött.Szülei pedagógusok voltak, a pápai Református Nőnevelő Intézet tanárai, leányuk is ebben az intézményben, a Nátusban töltött diákként 13 évet. 1942-ben kapta kézhez tanítói diplomáját. Volt iskolája visszahívta, hét éves nevelői szolgálata alatt gyakorlóiskolai tanítói bizonyítványt (1948) szerzett. 1949-től 10 éven át a pápai Állami Tanítóképző Intézetben dolgozott, s munkája mellett folyamatosan képezte magát: a budapesti Pedagógiai Főiskolán magyar-történelem szakos általános iskolai tanári, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen pedagógia szakos középiskolai tanári diplomát vehetett át. 1959-ben, miután megszűnt a pápai Állami Tanítóképző Intézet, Szombathelyen, a Felsőfokú Tanítóképző - a későbbi Tanárképző Főiskola - Pedagógia Tanszékén folytatta munkáját. Nyugdíjba vonulása (1978) után 1990-ig óraadóként tanított e tanszéken.Áldozatos munkája elismeréseként Az oktatásügy kiváló dolgozója" (1974), a Munka Érdemrend bronz fokozata" (1978) kitüntetésekben, s Szombathely Megyei Jogú Város Közgyűlésétől Pedagógus Életmű-díjban (2002) részesült. Arany diplomája (1992) és gyémántdiplomája (2002) után vasdiplomáját 2007 őszén veszi át.Életrajzában a következőképpen ír arról, mit tart pedagógiai pályája legnagyobb ajándékának: arra büszke vagyok, hogy főiskolás növendékeim pályamunkái az Országos Tudományos Diákköri Konferenciákon mindig megállták a helyüket, 29 dolgozatot patronáltam, amelyek között több fő-, nagy- és különdíjas is volt."Visszaemlékezéseit jóval nyugdíjba vonulása után kezdte el ími. Miért nem tette korábban? Személyes beszélgetés során így vallott