Fejezetek Gyöngyös művelődéstörténetéből a közgyűjtemények tükrében [antikvár]

Misóczki Lajos FEJEZETEK GYÖNGYÖS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETÉBŐL A KÖZGYŰJTEMÉNYEK TÜKRÉBEN Bizonyára Gyöngyös első földesura és a katolikus egyházközség volt a legelső gyűjtemény megalapozója. Nem a gyűjtési szenvedély, sem a tárgyak vagy iratok archív értéke késztette megőrzésre egy-egy földesúr, egyházközség okleveleit, eszközeit, hanem az azokhoz kapcsolódó gazdasági, jogi, válási érdek. A legelső vagy annak helyén épülő templomok már az első évszázadokban jelentős mennyiségű és értékű kegytárgyat, templomi szertartási tárgyat őrizhettek gyűjteményükben. Ugyanígy a földesurak is: családi ékszereket, birtokigazoló okleveleket. Ezek a kezdeti gyűjtemények a földesurak egymás közötti harcaiban (feudális anarchia), vagy a tüzek során, vagy a tatárdúlás idején pusztulhattak el 1241-ben és 1285-ben. A Csobánkák családi gyűjteményét 1320-ban a Mátyus-földi kiskirály, Csák Máté rabolta ki.' A középkor további évszázadaiban is tekintélyes családi és templomi gyűjtemények lehettek. A XIV—XV. század fordulóján, de legkésőbb a XV. század második felében vethette meg a Szent Bertalan-plébániatemplom kincstár, a ferencesek pedig a ma is meglevő könyvgyűjtemény alapját. A török oltalomlevelek védelme a kolostort és a könyvtárat biztonságban tartotta, a papok meg elrejtették a kincseket. Hasonló körülmények között őrizte meg gyűjteményét a református egyházközség is. Már a török hódoltság idején is, és főleg a későbbi időkben nem a főúri családok, a gyöngyösi földesurak egymás közötti rablásainak estek áldozatul magángyűjteményeik, hanem a tüzeknek és a portyázó katonák mohóságának.^ Viszonylag épen maradt az utókorra az 1634-ben alapított gimnázium levéltára és könyvtára, 1846-ból a vasárnapi iskolák felállítására vonatkozó levelezés, továbbá az 1858-ban létesített rajziskola iratai.^ Az 1700-as években több főúri, városi és egyházi gyűjtemény vblt már Gyöngyösön. 1824-ben íQ. br. Orczy Lőrinc családi palotája emeletén rendezte be levéltárát, könyvtárát és fegyvertárát (múzeumát). A XIX. század elején ez volt a város legnagyobb családi, sőt nemzetségi magángyűjteménye. Fegyvertára használható darabjait 1848-ban a nemzetőröknek adta át. Emiatt a teljes gyűjteményét 1849-ben a császári katonai helyhatóság felügyelet áá helyezte. 1856-ban a hatóság „felügyelete alatt még mintegy 170 darab drága díszfegyver, számos indus és tatár nyilak, tegezek és puzdrák, szép kagyló- és régi pénzgyűjtemény" volt."* A levéltár a közönség előtt tovább is zárva marad ellenben bárki olvashat a könyvtárban, „amely körülbelül 8000 kötetből áll, több érdekes régiség találtatik benne, melyek a nyomdászat feltalálásának, s új korszakot képző, hasznos működésének legelső termékei közé tartoznak, s minden tekintetben nevezetes régiségek".® A gyűjtemény nagy része 1917 előtt az Orczy-katélyba került. A levéltár anyaga az 1930-as évek eleje óta a Magyar Országos Levéltár része (Orczy cs. It.). Könyv- és fegyvertára, tárgyi gyűjteménye 1937-1945 között fokozatosan pusztult el. 1. BACHÓ László 1944. 8-9. 2. VÉBER János 1937. 82-84. 3. HmL. GYVL. V-lOl/b/31. XLIV. az 1858. évi iratai. 4. SPETYKÖ Gáspár 1883. 216-217. 5.Uo. t ,! 597