Férfiszó és hölgyválasz [antikvár]

ElőszóEz egy beszélgetős könyv.Azért készülhetett el, mert volt rá időm. Mármint a beszélgetésekre.Igen, e könyv megszületése előtt hosszú, ráérős beszélgetéseket folytattam. Olyanokat, amelyek a régi világban voltak divatosak, amikor az emberek még valahogy jobban ráértek az ember(pár)beszédekre, sőt figyeltek is egymásra.E régimódi beszélgetéseket olyan emberekkel folytattam, akik érdekeltek, akik számomra - valamilyen okból kifolyólag - fontosak voltak, s azok ma is. E hosszá kommunikáció-sorozat terméke ez a könyv.Technikailag (tartalmi oldalról vizsgálva) úgy készült, hogy elkezdtem kérdezgetni partnereimet az élet, a mindennapok apró történéseiről, a gondolataikban megbúvó vágyaikról, vívódásaikról és örömeikről, az alkotásnak vagy netán robotnak érzett munkájukról, a szívük titkairól, a lelkük rezdüléseiről.A kérdéseimet hallgatásom követte. Hallgattam őket, s mint a szivacs a vizet, úgy próbáltam minél többet magamba szívni az elhangzottakból. S eközben fürkésztem a szemüket, igyekeztem belátni a homlokok mögé. Próbáltam megfejteni az egyes ember igazságát.Hogy sikerült-e vagy sem, nem tudhatom. Mindenesetre a férfiszavak és a hölgyválaszok esszenciáját igyekeztem egy olyan különleges tégelybe összegyűjteni, aminek könyv a neve.E kötet első fele huszonkét tiszaújvárosi közéleti személyiség embermeséjét" tartalmazza. Újdonsült barátaim, ismerőseim ők, hisz mindössze néhány éve ismerem őket. Egészen pontosan azóta, amióta e Tisza-parti város gyüttment" lakója vagyok. Mindenesetre nekik (is) köszönhetem, hogy öt év eltelte után már nem idegen nekem e város, ahol dolgozom, ahol élek.Ezzel a könyvvel elsősorban Nekik szeretnék köszönetet mondani.Tiszaújváros, 2001. november 8.Hajdú Imre