Földrajz [antikvár]

Bevezetés A magyarországi irodalomban SÜMEGHY J. (1944) hangsúlyozta először, hogy az Alföldön a pleisztocén folyamán terjedelmes hordalékkúpok épültek. Szerinte az Alföld pleisztocénvégi felszínét hordalékkúpok és a közöttük elterülő mélyebb fekvésű területek jellemezték. A SÜMEGHY J. munkássága óta eltelt évtizedek alatt az Alföld fejlődéstörténetének megismerésében nagyot léptünk előre, és a hordalékkúpok képződésének is új vonásait ismerhettük meg. Ez jórészt annak köszönhető, hogy a 60-as évek elejétől kezdve a Magyar Állami Földtani Intézet Síkvidéki Osztálya több nagymélységű magfúrást létesített. Ezek anyagának sokoldalú elemzése alapján megismerhettük az átfúrt rétegek számos üledékföldtani sajátosságát, az üledékképződési ciklusokat, a tektonikus mozgások mértékét, a pliocén és a negyedidőszaki rétegek vastagságát (RÓNAI A. 1972, 1985; FRANYÓ F. 1980). Sok új adatot kaptunk az alföldi hordalékkúpok képződésével kapcsolatban is. Bizonyos kérdések tisztázásához az is jelentős segítséget nyújtott, hogy az említett munkálatokkal egyidőben az Alföld különböző részein részletes geomorfológiai, geológiai és paleohidrográfiai vizsgálatok történtek. Az új kutatási eredmények alapján az Alföld neogén és negyedidőszaki fejlődéstörténetét az alábbiakban összegezhetjük. A Pannóniai-medence új harmadidőszaki fejlődéstörténetének vázlata A miocén elején Magyarország területe még nagyobbrészt szárazulat volt, felszínén a nedvesebb szubtrópusi területekre jellemző felszínformálódással. A szárazulatí szakasz a kárpáti emeletben ért véget, amikor a kéregmozgások hatására DNy-i irányból két keskeny sávban megkezdődött a tenger térhódítása. Az ÉNy-i ág a Bakony tömegét közrefogva, Zalától Budapesten, a Cserháton; Észak-Borsodon és a Csereháton át Kelet-Szlovákia felé tartott. A déli a Mecsek előterén, a Duna-Tisza köze D-i részén, Dél-Tiszántúlon keresztül a Szatmári-síkság felé nyúlt el (1. ábra). A bádeni emeletben a tenger előrenyomulása tovább folytatódott és emiatt a szárazulatok kiterjedése kisebb lett, mint a tengerrel elöntött területeké (2. ábra). A szarmata emelet végén bekövetkezett tektonikus mozgások következtében Magyarország területe, illetve az ennél nagyobb kiterjedésű Pannóniai-medence gyorsabb ütemben kezdett süllyedni. Ugyanakkor a Kárpátok és Dinaridák emelkedése miatt a szarmata végi beltenger egyre jobban elzáródott a részekre szakadt Paratethys maradványaitól és tóvá alakult. A Pannon-tónak már a havasalföldi tóval is csak a mai Vaskapu környékén volt összeköttetése. A Pannóniai-medence erőteljes süllyedése miatt az alsó-pannóniai emeletben lényegesen nagyobb területet borított el a Pannon-tó vize, mint a szarmata beltenger (3., 4. áb-