Forradalom Somogyban [antikvár]

BEVEZETŐ A társadalomtudományokban az esettanulmány akkor hasznos, ha az egyedi eset „mikrokozmosz", vagyis ha az egyetemes jelenség minél több tulajdonságát tartalmazza. Ilyenkor egyrészt ellenőrizhetővé váHk a teória — mert az élet valóságaival szembesül —, másrészt általánosítható tanulsággá válhat az egyedi tapasztalatokból összegezhető következtetés. Az 1956-os magyar forradalom szükségszerűen főváros- központú elemzői közül sokan nyitva hagyják a kérdést — van aki aggódva, mások kételkedve —: mi lett volna, ha a szovjet haderő nem fojtja vérbe a győztes forradalmat? Mit tett volna a magyarság a kivívott szabadságával, milyen társadalmat, politikát, gazdaságot, erkölcsöt, ideológiát, szerkezetet épített volna a megdöntött régi helyett? Hogyan rendezte volna be új otthonát s milyen életet kezdett volna élni benne? Kovács Andor somogyi „esettanulmánya" — sok értékes tanulsága mellett — erre a kérdésre is a megélt valóság válaszait adja. Mint 1957. februárjáig — szovjet hadifogolytáborokat is megjárt — csurgói lakos, mint községe és vidéke történetének szociográfiai hitelességű tanulmányozója, mint 1956-ban a Csurgó járási Forradalmi Nemzeti Bizottság elnöke tanúskodik ez az energikus, emberséges és találékony vezető egyéniség — aki ugyanakkor töprengő, összefüggéseket kutató, elemző elme — az általa is megtapasztalt tényekről, a történelem általa is alakított eseményeiről. Hiánj^ótló ez a munka — az 1956-os forradalom falvakban, községekben lejátszódott történéseiről alig olvasható leírás, tanulmány. Kovács Andor dokumentált könyve, a forradalom napjairól szinte óráról-órára beszámoló, izgalmas naplója: forrásmű. Hogy mennyire általánosíthatók a csurgói járás forradalom előtti, alatti és utáni tapasztalatai és az ebből származó következetések, azt egy szabad magyar történetírás és közgondolkozás kell majd mérlegelje. Eddigi ismereteink szerint az itt következő oldalakon leírt valóság-darabok túlnyomó része általános érvényű a magyar vidék, a magyar parasztság e korbani életére. De többet is nyújt Kovács Andor tanúbeszámolója a „déli végekről". Balassi szavaival: „Emberségről példát, Vitézségről formát" Nagy Károly