Frankel 125 [antikvár]

Részlet:125 év - egy, kettő, ötA legtöbb zsinagóga homlokzatára felkerül egy mondat, idézet Mózes második könyvéből: Veaszuli mikdás, vesohánti beto-hám. És építsetek Nekem Szentélyt, hogy közöttetek lakozzam." A Frankéi zsinagóga homlokzatán ez a mondat nem szerepel.Egy - a Frankéi közösség. A Frankéi Leó úton jelmondat nélkül is otthonra lelt egy közösség, egy gyülekezet már 125 éve.Bét hákneszet - a gyülekezet háza. Egy olyan ékszerdobozt ünnepelünk, amely nagy rabbik, különleges emberek, egy kiváló közeg, egy büszke zsidó közösség mindene volt, és reméljük Isten segítségével az is marad még 125 évig.Kettő - a kőtábla. A tízparancsolatot tartalmazó kőtáblák büszkén hirdetik a zsinagógán kívül és a zsinagógán belül is az örök alapeszmét, utalva a sálseletnek az elszakíthatatlan mivoltára, a családok és közösségek az Örökkévalóhoz történő örök kapcsolódására és megingathatatlan hitére.Öt - Mózes öt könyve. Belépve a zsinagógába a különleges bima (Tóra-olvasó asztal) ötlik a szemünkbe. A bimát körülölelő padok elrendezése bensőséges légkört alakít ki (egyedülállóan Magyarországon). Előre nézve szembe találjuk magunkat a Szentek Szentélyével" a tóraszekrénnyel, amelyben a tórák - a holokausz-tot is túlélt tekercsek - egy népnek, a zsidóságnak a múltját, jelenét és jövőjét jelenítik meg, képletesen és ténylegesen. Mikor a heti szakaszokat olvassuk, hétről hétre találunk mondanivalót a héber betűk mögött, és érezzük mindazt, amit az identitásunkban a Tóra közvetít számunkra.