Fújt a gyár - A Nagykőrösi Konzervgyár [antikvár]

-Nehéz köszöntőt mondani egy gyönyörű, lélekemelő gyártörténet végén, bár valamennyi megmaradt belőle, tehát nincs vége. Van Bonduelle, van Crown, mindkettő európai színvonalú. Munkalehetőség, szerencsére, de kevés, több kellene, ezt mindenki látja. A ma gazdasága ilyen kegyetlen. Értjük, de akiket fájóan érint, azok megszenvedik. A könyv arról is szól, hogy tanácstalanok vagyunk, pedig szíwel-lé- Keserédes lekkel jót tett mindenki Nem tudjuk igazán mi történt Lehet elemezni, értelmezni felsőfokon, középfokon és alapfokon, de csak sejtjük a történteket Ha egyáltalán sejtjük Gschwindt Mihály és kora, Kovács Sándor és a több ezer kiváló szakember és dolgozó sem biztos, hogy tudja mi történt és miért. Elemzések születnek soksok igazsággal. Jómagam nyolc évet dolgoztam a gyárban, talán láttam a hí- - köszöntő bákat és az erényeket. Most több erényt látok, a hibákat pedig ki kellett volna javítani, ha a mindenkori politika engedte volna S most nem a magyar politikára gondolok. Valahogy úgy, mint sokszor a történelemben, a világ cserbenhagyott bennünket. Vesztes nemzet vagyunk ? Nem hiszem! Győzni kellene már - mondom ezt most, egy gazdasági válság közepén - hogy ne csak siratós ünnepeink legyenek végre. Kell, hogy legyen még egy ilyen, több mint száz év, amiről nem emlékkönyvvel és köny-nyekkel, hanem tűzijátékkal emlékezünk meg. -Végül szeretném megköszönni mindazoknak a munkáját, segítségét, támogatását, mellyel nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a könyv elkészülhessen. Nagykőrös, 2009. március 27. El Nagy Zoltán Szép emlékek, néha fájó könnyek -Amögött a mintegy negyven inteijú mögött, amelyet a kötet tartalmaz, nagyon sok háttér beszélgetés rejtőzik, és nem csupán azokkal, akik a kötetben megszólaltak, de azokkal is, akik csak név nélkül mondták el rendszerint a gyár elvesztése miatt érzett fájdalmukat. Munkánk nem tudományos értékű mű. Nem a Nagykőrösi Konzervgyár történetét dolgoztuk föl, csupán a légkörét, a benne végzett munkát, a dolgozók munkahelyi közérzetét próbáltuk érzékeltetni azok által, akik vállalták, hogy elmondják emlékeiket a gyár kezdeti éveiről, fénykoráról és leépüléséről. Hetven évnél korábbra a legidősebb megszólalónk sem tudott visszaemlékezni, így az előtte lévő évtizedekről alig szóltunk. De az utolsó hetven évről szólók is csak saját életük kapcsán beszéltek a gyárról. Nem objektív szempontok alapján, de átélten, hitelesen. Viszont a sok ezerből alig negyvenen Azt is tudjuk, hogy vannak olyan fontos területek, amelyekről nem sikerült megszólaltatnunk senkit, mert nem akadt rá vállalkozó Különösen a fizikai dolgozók megszólalását hiányoltuk. Annak, hogy miért nem szólaltak meg, sokféle oka lehet. Talán féltik a nyugdíjukat, esetleg meg akaiják őrizni az illúzióikat. Az is lehet, aggódnak, hogy baloldali gondolkodásúnak tarthatják őket, amiért a múltat dicsérik, hiszen a fiatalok ma már el sem tudják képzelni, milyen jelentős szerepe volt a munkásságnak a rendszerváltás előtti Magyarországon. De az is lehet, hogy ők nem beszélni szeretnek a munkáról, hanem „csak" dolgozni szerettek, egyszerűen, becsületesen. Róluk szólva édesapámra, néhai Szigeti Károlyra is emlékezem, aki az 1950-es évek elején, amikor a cipőboltját államosították, a gyárban végzett éveken keresztül - már nem is fiatalon és nem is jó egészségi állapotban - , időnként erejét meghaladó nehéz fizikai munkát. És emiatt nem volt elkeseredve, örült, hogy dolgozhatott. Újításokat nyújtott be, és háromszor is elnyerte a Vállalat Kiváló Dolgozója kitüntetést, amire nagyon büszke volt Én megköszönöm mindazoknak, akik vállalták az interjúadást és azoknak is, akik csak név nélkül osztották meg velem valamikori örömeiket, problémáikat, gondjaikat. Köszönöm férjemnek, Benke Antalnak -akit származása miatt annak idején nem vettek fel a főiskolára, és a gyár nyújtott neki továbbtanulási lehetőséget valamint munkahelyet különböző beosztásokban 35 éven át -, a kötet megírásához nyújtott segítségét. És köszönöm mindazoknak a biztatását, akik jószíwel váiják munkánk megjelenését. Kérem, fogadják szívesen a könyvet az egykori gyári dolgozók, és emlékeikkel gondolatban egészítsék ki a benne foglaltakat. Akik pedig nem ismerték a gyárat, azokat segítse hozzá ez a könyv ahhoz, hogy Kelet-Közép- Európa egyik legnagyobb konzervgyárát, a Nagykőrösi Konzervgyárat megismerjék. Szigeti Márta