Galac [antikvár]

Kedves távoli barát ! Képzeletemben látlak, amint egy csinos hegyvidéki villa ablakából az Alpok vagy a Kárpátok havas gerincvonulatát szemléled. A következő pillanatban fantáziám más tájakra repít: napsütötte tengerparton sétálsz, egyetlen kísérőd a végeláthatatlan víz felől fújdogáló szellő. És most, hogy belelapozol ebbe a képes könyvecskébe, már Galac város vendégének tekintelek ; ide látogattál a Duna és utolsó mellékfolyói, a Prut és a Szeret torkolatánál épült városba. Meglehet, furcsállod és igazad is van. De amint az első képek lekötik figyelmedet, észrevétlenül kikötöttél a Duna partján.Úgy illenék, hogy ősi szokás szerint kenyérrel és sóval fogadjalak. Ezúttal azonban, ismeretlen barátom, csak ezt a rövid ismertetést kínálom fel Neked. Tekintsd ezt többnek a fényképek kísérő szövegénél, fogadd el útikalauzodnak. A másodperc töredéke alatt filmre rögzített felvétel amúgy sem vetítheti eléd az ezeréves város egész múltját, és jövőjének távlataival szemben is tehetetlen a fényképezőgép lencséje. . .Igaz, hogy Galac nem mérheti dicsőségét a Homérosz verseiben annyi pátosszal megénekelt Trójáéhoz, sem az aranyban dúskáló Mükénééhez. Nem vetekedhet Korinthosz, Tarentum, Athén vagy Róma antik emlékeivel, nem versenyezhet a Fekete-tenger partján egykoron Ovidiust vendégül látó Tomisz ragyogásával, és mégis érdekes múltja van Galac városának is. Jövője pedig, holnapi életének körvonalai meglepő gyorsasággal