Göcseji Helikon 1971 [antikvár]

"Újítva nyesni kell a fát, tudom, s tudom, hogy az idő leveti hátáról, ki visszanéz csak. De faragatlan erősebb a fa, s jó múltakra épül a jövő." Így ismétli meg az örökérvényű igazságot a "Csák végnapjai" című dráma egyik tapasztalt szereplője. Ez a mondat jár fejemben egyre, most, hogy üdvözölni akarom a szülőföldemiek e szép vállalkozását s köszönettel köszönteni mindazokat, akik támogatására lettek. Mint visszanyesett fának, minden kornak friss haj' sokat kell növelnie a ki nem vágott, halottá nem faragott törzsön. A. friss vetés is tavalyi magból sarjad fel. Százados multak folytatódnak, újulnak meg a mi életünkben is, amelynek gyümölcseit csak egészségesen örökíthetjük a nyomunkba lépőknek. Minden kornak ismernie kell múltját, Mentől inkább igényt tart rá, hogy értelmesnek, műveltnek, alkotó szelleműnek tartsák, annál jobban. Választani kell az emlékek sokaságából s újra kell fogalmazni értelmüket. Azt kell keresnünk, ami életünk építő része lehet. De hogyan választhatunk abból, amit nem ismerünk? Honnan tudjuk, hogy a mi életünket is pusztító rossz erőkből mi a múlt öröksége, s mi lehet a bennünk s körülöttünk felhalmozódott régiségből minden növelő táplálék? Csak abból választhatunk, amiről tudunk, amihez hozzáférünk.