Gödi almanach 1997 [antikvár]

Tisztelt Olvasó! Nagy annak a valószínűsége, hogy a Gödi Almanach ezen harmadik kötetével búcsúzunk egymástól. Amit célul tűztünk ki magunk elé, sikerült megvalósítani. Megmutattuk mindazt, ami nélkül jövőt építeni nem lehet, megmutattuk a múltat. Korábban újságban, rádióban, televízióban utaltunk arra, mennyire óvatosan bántunk a leletekkel és csak akkor bíztunk meg bennük, és adtunk hitelt nekik, ha eredetüket szakemberek igazolták. E harmadik kötet első cikke ismerteti „Pest Megye Régészeti Topográfiája" segítségével azonosított lelőhelyeinket. Térképmellékleten mutatjuk be a török dúlást átélt egyetlen épületünket illetve ami mára megmaradt belőle, a Kincsem istállót és az első temetőnket. A forrás, az első katonai térképészeti felmérés alapján készült rajz, melyet a Honvéd Térképészeti Intézet bocsátott rendelkezésünkre. A tárgyak tehát mindig igazat mondtak. Harminc évvel az első Duna-parti római leletek felbukkanása után előkerültek a föld mélyéből - a 11. táblából - azok a bélyeges római téglák, amelyek a légió táborhelyéről valók. A váci Tragor Ignác Múzeum szakértői megtanítottak bennünket felismerni különböző korok jellemző kerámiáit. Ezután mindjárt más szemmel néztünk a lábunk elé kerülő cserépdarabokra. így ma már tudjuk, hol volt Göd falva, de azt is, hol lehetett a még régebbi Nevel vagy Newely falu a mi határunkban. Úgy tűnik, az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlásáig úgyszólván mindenről tudunk, ami fekete volt vagy fehér és ez már nem is változik. Sok érdemes téma vár azért itt is feltárásra. Dr. Horváth Károly derítette ki, hogy Széchenyi évekig tárgyalt Dercsényi Pállal a gödi birtok megvásárlásáról. Vajon miért nem lett a legnagyobb magyarból gödi birtokos és ki volt Dercsényi Pál? Vagy miért bomlott fel az Arany László birtok? Kik voltak az alsógödi templomot felépítő Baitzok és Tostok? Ki volt báró Nopcsa, Edvi Illés, Szendrei Karper, Paral József, Szudi Elemér és még sokan, akik a régi temetőkben - esetleges jövőbeni panteonunkban - nyugszanak? Ami az elmúlt 100 évet illeti, a tapasztalatok megrendítők. A szerzők úgy írták le a történteket, ahogyan emlékeztek rá. Most a harmadik kötetben sem tértem el módszereimtől, tehát nem változtattam a kéziratokon és nem hagytam ki semmit, hiszen senki és semmi nem jogosított fel ilyesmire. Csak megdöbbenve láttam és adtam közre a jaj kiáltásokat a múltból. Csaknem nyolcvan év mélyéből néznek szembe velünk a közelmúltban kapott képeken a hajdani gödi lakosok. Látjuk a honvédelmi miniszterhelyettest és daliás fiait 1916-ból, karjukon gyászszalaggal - meghalt a király. Látunk képet néhány 17-20 éves lányról ugyanabból a korból; ők alkották az énekkart. Tudtak nép-