Gönci tájház [antikvár]

Gönc azon tíz község sorába tartozik, amelyekről 1219-ben történik említés a Váradi Regestrumban. E falvak alapítói a 11-12. század folyamán az - államalapítás korában betelepítetlen - Hernádvölgyben területet kapó frank és bajor telepesek, akiket "a királynő vendégei"-ként emlegetnek egykorú oklevelek. Maga Gönc nevét a bajor származású községalapítótól kapta: Konrád ill. Kuncz a 12. század közepén, II. Géza uralkodása idején került ide. A középkori oklevelek "Gunch", "Kunch" "Kunczelsdorf" néven említik. 1416-ban már "Oppidum Gwncz"-ként fordul elő. A község német jellegét egészen a 16. század közepéig - a török hódítás, illetve a reformáció elterjedéséig - megtartotta. A település fejlődési és pusztulási periódusait alapvetően meghatározta földrajzi helyzete. A Hernád-völgyében észak-déli irányban húzódó kereskedelmi főútvonal mentén feküdt, amelybe itt csatlakozott a Telkibányáról jövő út is. E kedvező adottság jó kihasználásáról tanúskodnak a 14. századi pápai tizedlajstromok, melyek szerint Gönc már mezővárosi szinten virágzó település, s a század elejétől az egri püspökséghez tartozó egyházas hely. A Lengyelországba vezető kereskedelmi út Nagy Lajos uralkodása alatt válik fokozott fontosságúvá, de századokon keresztül Gönc a déli végpontja a Hegyaljáról északra irányuló gyümölcs- és borkereskedelemnek.