Goya, Blake & Kondor [antikvár]

A hely, sőt a Hely fontosságával talán azóta vagyunk tisztában, amióta kisgyermekkorunk kedvenc olvasmányává vált a Pál utcai fiúk. A grund történetéből megtanultuk: az a kis darab föld, az a kis darab tér az összetartozás, az együttlét, a találkozások szimbóluma - olyan fontos, hogy nélküle ugyan lehet, de nem igazán érdemes élni. A szegedi, a dél-alföldi képzőművészek és képzőművészetek barátai sokáig vártak a Helyre. Az igazira, ami arról szól, amiről ők szetetnék: az önkifejezésről és önkiteljesítésről, az ady-i "látva lássanak"-ról, az okos és termékeny gondolatokról és vitákról, a Nagy Találkozásokról alkotásokkal, alkotókkal, érdeklődőkkel és barátokkal - egymással. S talán a Palota is várta, hogy egyszer végre Hely legyen belőle. Mert évtizedeken át volt otthon, sokak igényes, szép otthona, de fölötte is eljárt az idő, a kopár falak Csipkerózsika-álomba szenderültek, s a gyönyörű, szecessziós vasliliomok között immár magányos dalt fütyült a szél.