Bővebb ismertető
Hogyan működik egy komoly, szakmailag hiteles rendszer anélkül, hogy "elrendelnék, szabályoznák" törvényileg, rendeletileg. Bizalom kell hozzá, szabadság, lehetőség. Ellenőrizze az állam - joga, sőt kötelessége. De ne szóljon bele, ne bénítsa. Szabadság, te szülj nekem rendet" - szül.Visszaélni is lehet a szabadsággal - tapasztaljuk. De ez nem jelenti azt, hogy korlátozni kell általánosságban, mert akkor a szabadsággal szépen (jól) élőket lehetetlenítjük - és az nagy veszteség. Ha én jószándékúan aktív, kreatív vagyok (sok ilyent ismerek), miért tételezzem fel, hogy más nem az?! Minden civil szervezet előnye: testközelből ismeri a szükségleteket, igényeket, azonnal tud célravezetően reagálni.A legégetőbb - súlyos, esetleg halálos betegeket érintő - kérdésekben segítenek: nincs politikai, rivalizálási szempont, vallási sem, jószerével még nemzetiségi, nyelvi sem. Csak emberség van. Sokan tanulhatnának belőle: ez az a közelítési mód, ami senkiben ellenérzést nem kelt. Tanulsága: pontos, szakszerű, jó munkával lehet csak igazi, előremutatóeredményt elérni, ami senkit meg nem bánt, meg nem botránkoztat. Nem a PR" munka vezet eredményre, az érdemi jószándékú tevékenység megteremti a szükséges nyilvánosságot.Én vékony szálon kapcsolódó külső, csak egyirányban - az orvosigazgató felé - kapcsolódó egyik tag vagyok. De pontos tájékoztatót, évenkénti összefoglalót kapok a működésről. Így nem is érzem fölöslegesnek kapcsolatunkat. Mindenesetre én többet kaptam a Segítő Jobbtól, mint ő tőlem. Megismerhettem egy teljesen önzetlenül dolgozó, karitatív-egészségügyi-szociális szervezetet, amelyik fizikailag is teljesen átláthatóan működik: érezhetően lazán, gördülékenyen. Voltak nehéz időszakaik, mint az alapítvány történetéből kiderül, amikor Kalmár László gondterhelt volt, mindent és mindenkit megmozgatott: eredményesen.Csak pár esetben fordultam hozzájuk, munkámból kifolyólag értelmi fogyatékos betegek ügyében; gyorsan, eredményesen intézték, nyafogás, nehézkesség nélkül. Hiszem, hogy mindenki - hatósági és civil szervezetek, egyének - tapasztalata ugyanez.
Kányádi Sándor (Nagygalambfalva, 1929. május 10. – ) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas erdélyi magyar költő, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja.
Kányádi Sándor 1929. május 10-én született Nagygalambfalván (Hargita megye, Románia). Édesapja Kányádi Miklós gazdálkodó, édesanyja László Julianna, akit korán, 11 évesen (1940) veszített el. Az elemi iskola öt osztályát szülőfalujában, a középiskolát a székelyudvarhelyi református kollégiumban (1941–1944), a Római Katolikus Főgimnáziumban (1944–1945) és a fémipari középiskolában (1946–1950) végezte. Ezt követően beiratkozott a Szentgyörgyi István Színházművészeti Főiskolára, de a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem Nyelv- és Irodalomtudományi Karán szerzett magyar-irodalom szakos tanári diplomát 1954-ben, ám tanárként soha nem dolgozott, életét az irodalomnak szentelte.
Költői tehetségét Páskándi Géza (1933–1995) fedezte fel. Ő közölte 1950-ben első versét a bukaresti Ifjúmunkás című lapban. 1951–52-ben az Irodalmi Almanach segédszerkesztője, ezzel egyidőben néhány hónapig az Utunk, 1955–1960-ban a Dolgozó Nő munkatársa, 1960-tól 1990-ig pedig a Napsugár című gyermeklap szerkesztője.
Bécsben 1967-ben előadást tartott Líránkról Bécsben címmel. 1984-ben egy hosszabb, észak- és dél-amerikai előadókörúton vett részt. 1987-ben meghívták a rotterdami Nemzetközi Költőtalálkozóra, de mivel útlevelet nem kapott, tiltakozásul kilépett a Román Írószövetségből. 1992-ben Izraelben erdélyi jiddis népköltészet-fordítását mutatta be.
Írói álneve Kónya Gábor.
A Confessio szerkesztőbizottság tagja, 1990-től az Antitotalitárius Demokratikus Fórum tiszteletbeli elnöke, 1997-től a Kossuth- és Széchenyi-díj Bizottság tagja.
A mai magyar költészet egyik legnagyobb alakja. A magyar irodalom közösségi elvű hagyományának folytatója. Az anyanyelv megtartó ereje, az erdélyi kisebbségi sors mint alaptémák határozzák meg költészetét, mely a közösségi létproblémákat egyetemes érvényességgel szólaltatja meg.
1958-ban kötött házasságot Tichy Mária Magdolna tanárral és szerkesztővel. Két gyermekük született: Zoltán Sándor (1962) és László András (1971). Unokahúga, Benedekffy Katalin gyermekként sokszor szavalta nagybátyja verseit, ma elismert színész-operaénekesként gyakori vendég a költő szerzői estjein.1958-ban kötött házasságot Tichy Mária Magdolna tanárral és szerkesztővel. Két gyermekük született: Zoltán Sándor (1962) és László András (1971). Unokahúga, Benedekffy Katalin gyermekként sokszor szavalta nagybátyja verseit, ma elismert színész-operaénekesként gyakori vendég a költő szerzői estjein.
Műveit angol, észt, finn, francia, német, norvég, orosz, portugál, román és svéd nyelvekre is lefordították. Életműsorozatát a Helikon Kiadó 2007-től adja ki, gyerekkönyvei különböző válogatásokban, versei megzenésítve és audió hordozókon is folyamatosan jelennek meg.
Oplatka András vagy Andreas Oplatka (Budapest, 1942. február 5. –) magyar származású svájci történész, újságíró, műfordító, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja. Kutatási területe a reformkor, ezen belül is Széchenyi István élete, a kelet-közép-európai rendszerváltások története, valamint az oral history módszerei és problematikája. 1996 és 2002 között a svájci Neue Zürcher Zeitung budapesti tudósítója.
Általános iskolai tanulmányait Budapesten végezte, majd tizennégy évesen, az 1956-os forradalom leverését követően családjával Svájcba emigrált. Középiskolai tanulmányait már Zürichben végezte. 1962-ben felvették a Zürichi Egyetemre, ahol germanisztikát, történelmet és pedagógiát hallgatott. 1965-ben a Bécsi Egyetemen is tanult. 1968-ban védte meg doktori disszertációját, amit Franz Grillparzer drámáinak felépítéséről és stílusváltásairól írt. Ezt követően az egyik legnagyobb svájci napilap, a Neue Zürcher Zeitung külpolitikai rovatának munkatársa, illetve szerkesztője lett. Újságírói pályafutása alatt négy országban volt kiküldött tudósító: három évet Stockholmban, majd hét évet töltött a lap párizsi, négy évet moszkvai, valamint 1996 és 2002 között hat évet budapesti tudósítójaként. A napilaptól 2004-ben vonult vissza. Cikkeiben és publicisztikáiban sokat foglalkozott Magyarország helyzetével és demokratikus átalakulásával.
Újságírói munkássága mellett történészként és egyetemi oktatóként is tevékenykedik. 2003-tól a Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egyetem oktatója, ahol sajtótörténeti, valamint Kelet-Európa történelmét tárgyaló kurzusokat kezdett tartani. 2004-ben a Bécsi Egyetemen habilitált a Széchenyi Istvánról szóló életrajzi kötetével, ami később magyarul is megjelent. Ezt követően az Andrássyval párhuzamosan a Bécsi Egyetemen is vezetett médiatörténeti és oral historyval kapcsolatos szemináriumokat. 2005-ben megkapta egyetemi tanári kinevezését az Andrássy Egyetemre. 2013-ban a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjává választotta.
Ezenkívül számos 19. és 20. századi magyar író, költő művét fordította németre, így többek között Jókai Mór (Az új földesúr), Mikszáth Kálmán (más mellett A Noszty fiú esete Tóth Marival) és Karinthy Frigyes (Tanár úr kérem) munkáit. Emellett könyvet írt a rendszerváltások több fontos alakjáról, így az észt Lennart Meriről vagy Németh Miklósról.
1953. augusztus 21-én született Marosvásárhelyen. Erdélyi magyar költő, politikus. A kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen végzett magyar–orosz szakon.
1974 és 1977 között az Echinox című háromnyelvű diáklapot szerkesztette. 1976 és 1981 között az Igazság című napilap irodalmi munkatársa volt. 1979-80-ban Sütő András javaslatára egy évig Herder-ösztöndíjas volt Bécsben. 1981 és 1982 között Tóth Károly Antallal és Ara-Kovács Attilával szerkesztette az Ellenpontok című szamizdat kiadványt, amiért a román államvédelmi hatóság (Securitate) többször is letartóztatta, bántalmazta. 1985-86-ban a kolozsvári Irodalomtörténeti és Nyelvészeti Intézet kutatója volt. 1986-89 között Genfben újságíróskodott, 1989-90-ben a Szabad Európa Rádió budapesti irodavezetője, 1989-től a Magyar Napló munkatársa lett. A romániai rendszerváltás után 1990-ben visszatelepült Kolozsvárra, ahol újságírói-szerkesztői munkája mellett politikai szerepet is vállalt: 1990-91-ben az RMDSZ főtitkára, 1991-1993 között politikai alelnöke volt. 1990-1992-ben szenátorrá választották, majd 1996-1998 között a Magyar Polgári Együttműködés Egyesületének elnökségi tagja lett.Első verseskötete 1975-ben jelent meg Te mentél át a vizen? címmel. Írt több drámát, regénytöredéket, drámai költeményt. Legutóbbi könyvének (Limpopo, avagy egy strucckisasszony naplója) címszereplője, Limpopo egy strucckisasszony, akinek Szőcs Géza struccnyelven írt naplóját „embernyelvre lefordította, átdolgozta és most közzéteszi”.
A Magvető Kiadónál megjelent művei
A szélnek eresztett bábu (1986), A sirálybőr cipő (1989), Passió (1999), Limpopo (2007)
Díjai
A Romániai Írószövetség debüt-díja (1976), Graves-díj (1986), Füst Milán-díj (1986), Déry Tibor-díj (1992), Bethlen Gábor-díj (1993), József Attila-díj (1993), Leopardi-díj (2011)