Gyöngyösi Kalendárium 2007 [antikvár]

pebruár Az első Gyöngyösbokréta közvetítés A Gyöngyösbokréta mozgalmat 1931-től kezdte el szervezni Paulini Béla, hogy a „veszendőbe menő" szokásokat ápolja. 1935-ben Gyöngyösre és környékére is eljutott, és összeállított egy olyan műsort, amelyet február 3-án mutattak be „élőben" a rádióban. A program még délben „kocsikorzóval" indult a Fő téren, majd a 20-20 tagot számláló együttesek közös Üdvözlőlap 1943-ból ebéden vettek részt a „fényes étteremben". Négy órakor kezdődött maga a közvetítés, melynek lefolyását a Gyöngyösi Népújságból ismerhetjük meg. „A műsort Paulini Béla vezette, a hallgatóság heringek módjára összepréselődött, soha nem látott számban töltötte he a kat, Kulturház nagytermének úgyszólván minden zugát. Talán a legjobban tetszett a nagyrédeiek gyertyatánca. Gondolat, stílus, festői szépség van benne J az embert különös, ősi hangulataiba ringatja. A násznagy 3 szál gyertyát gyújt a három isteni személy, a Szentháromság, a Szűz Mária s a jegyespár tiszteletére, minden egyes gyújtás után táncra kérve a menny asszonyt, majd a nyoszolyólányokat. Azután átadja a gyertyát az előlépő legénynek, aki folytatja a táncot a leánnyal. A párok sokasodnak, végül már hat pár járja a táncot, gyertyával a kézben (valami egészen érdekes finoman lejtő táncot), elhomályosul a villanyfény, csak a gyertyák világítanak, háttérben pedig a falusi főutca, a levegőben nyár, ami még szénaillatú, áhítatos, lélegzetállítóan szép látvány. Szép, nagyon szép volt! Nagy hatást ért el a gyöngyöshalásziak arató-tánca. A jó halásziak ugyancsak kitettek magukért, megmutatva, ki a legény a talpán, meg aztán, hogy hogyan kell táncolni a csárdást. Elfáradt bele a szem, pedig annak csak legelnie kellett. Na igen! Ez a csizmarakás, az a szélsebes forgás, csakúgy repült minden jobbra-balra! De a halásziak bírták az iramot, ropták a táncot, döngött a padló, nem tudhatta az ember, melyik pillanatban emelkednek a levegőbe legényestől, lányostól. Az atkáriak is tudnak táncolni, különösen a ritmusérzékük tűnt ki, mellyel bámulatos egyenletességet indukáltak. De épp úgy meg kell dicsérnünk a gyöngyöspataiak fonójelenetét, mely hangulatos magyar életképet varázsolt elénk. Végére hagytuk, pedig a legelején kellett volna említeni a mi gyöngyösi ezüstpitykéseink régi nótáit és kapástáncát. Válogatott, szép szál fiuk, öntudatos mozgásúak, de már látszik rajtuk, hogy tisztában vannak azzal, mi a színpad. Orom volt látni pompás össztáncukat, csiszolt, kerek mozdulataikat, ennyi derék fiút egy csomóban".